Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Egy múzeum, amely elsősorban jó embereket gyűjt (Beszélgetés Kincses Károllyal, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatójával - Az interjút készítette Váczi Mária)
Egy múzeum, amely elsősorban jó embereket gyűjt- Beszélgetés Kincses Károllyal, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatójával A JL JL fénykép hasonlatos a tükörhöz. Sokan közülünk szívesen és kedvtelve, míg mások szorongva nézegetik magukat, egy-egy múltidéző fotográfián.-Miként vélekedik erről Ön, aki hivatásából eredően értője, ismerője a fényképezésnek?- Számomra a fotográfia nem mint műfaj vagy műtárgy a fontos. Elsősorban gondolati, de még inkább mitológiai aspektusa érdekel. Amíg nem volt fénykép, az emberek java nem birtokolhatta saját képmását; a világ nem kettőződött meg. A világ csak az volt, ami látszott... majd elmúlt... azután lett egy új pillanat, ami szintén eltűnt... és így tovább. A fénykép az első, ami lehetővé tette a világ kettéválását egy létezőre, amiben é- lünk és egy létezettre, amelyben éltünk. Nem nagyon sok kedvem van ehhez a mai világhoz, de a tegnapihoz sem... ahhoz van kedvem, hogy magam körül felépítsek egy konstruált világot, annak határait látván, magamat teljességként éljem meg. Számomra ez a fénykép misztikája, segítségével ki tudom vonni magam ebből a világból. „A magyarság kétnyelvű nemzet. Az irodalmi nyelv mellett mi nagy számban fotónyelven is ki tudjuk fejezni magunkat.”- Ön egyetért Almásy Pállal vagy udvarias túlzásnak tartja a Franciaországban élő neves magyar fotográfus ezen kijelentését?- Ez a megállapítás több annál, mintsem hogy igazságtartalmát vitassuk. Hiszen mi a nyelv? Semmi más, mint konvencionálisán elfogadott jelek sorozata. Hogy ez hangban, írott képben vagy pedig rajzban valósul-e meg, tökéletesen mindegy és tudjuk, hogy a történelem előtti időkben ezek keveredtek is. Almásy gondolatában benne van, hogy a beszélt nyelv mellett a vizuális nyelv legalább annyira fontos, önálló és informatív, mint az általunk használt szavak egymás mellé fűzéseként születő beszéd. A magyarokra vonatkozó kitétel annyiban mindenképpen igaz, hogy a népesség számarányához képest az 1920-as, 30-as években kivándorolt fotográfusokban a világon a leggazdagabbak vagyunk. Elment innen Kertész Andor és Andre Kertész néven világhírű lett; Moholy-Nagy László, aki Németországba majd Amerikába ment és László Moholy-Nagy néven vált világhírűvé. Kepes György, Robert Capa, Martin Munkácsi... - láthatjuk, a magyar fotográfia telis de teli van világhírű alkotókkal, akik közül egyik sem Magyarországon lett ismertté. Egy nagyközönségnek szánt művészettörténeti összefoglaló műből hiányzik a fotóművészet.- Az eltelt három évtized alatt a fényképezés mennyire vált a művészet részévé?- Ha hiányzik, akkor az a szerzőt minősíti és nem a fotóművészetet. Művészet-e a fotográfia vagy nem? Van aki nem ismeri, ezért tagadja művészi létét; mások ismerik, de nem szeretik, ezzel persze meg is fosztják magukat jó néhány olyan élménytől, amit csak a fotográfia nyújthat. Természetesen vannak, akik eltúlozzák jelentő87
