Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 12. szám - Kovács István: A turai lovasütközettől a kecskeméti cukrászdáig

(...) A kozákság - teszi még hozzá - jó lovasság, de inkább a civil, mint a katonai kurázsi jellemzi.”

Perczel Mór két nappal később kelt hadparancsában csak az ütközet első részét értékelte, amikor a cári lovasság megfutamodásáról írt. A hadparancsban az is olvasható, hogy „... az ellenség nagy tüzelésének bátor kiállásáért a lengyel dzsidások is dicsérettel említendők”. Ezzel szemben megróvólag szól a lengyel ütegről, amely „... a tüzérségből (...) idő előtt megfutamoda.”

Wysocki a közép-tiszai hadsereg gyalogságának egy részével — a kapott parancsnak megfelelően - Tápiószelén tartózkodott. Ekkorra már megkeseredett ember lett. Nem a hadszíntéri kudarcok törték le, hanem a Dembinskivel megromló kapcsolata. A „helyettes fővezért” rendkívül bántotta az, hogy Wysocki - még mint az északi hadsereg főparancsnoka - július 2-án azt írta Kossuthnak, hogy ezentúl csak tőle fogad el utasítást. Úgy érezte, hogy ez a kitétel ellene irányul, holott honfitársának ekkor még fogalma se volt róla, hogy ő visszakerült a hadsereghez, méghozzá nem is akármilyen megbízatással. E félreértést egyébként a későbbiekben tisztázták, de csak látszólag. (Wysocki megneheztelt Kossuthra, amiért az a kérdéses levelet megmutatta Dembinskinek.) Mészáros Lázár lengyel helyettese ugyanis lépten- nyomon éreztette Wysockival, hogy elérkezett az ideje a törlesztésnek az eperjesi fővezércseréért és a Kossuthnak írott levélért is. A túrái ütközetet megelőző szolnoki táborozás során aztán oly durván és igazságtalanul legorombította Wysockit, hogy az kénytelen volt benyújtani Kossuthnak a leköszönését. Mivel a kormány július 7-én kiürítette Pestet, és átköltözött Szegedre, az elnök onnan írt hosszú levelében válaszolt Wysockinak: „... lemondását lehetetlenség elfogadnom. Mindenre kérem Önt, ami becsületes embernek szent lehet, hogy jogos sérelmét rendelje alá a nagy ügynek, s hadtestét a hozzá tartozó hadosztályok vezérletével együtt ne adja ki a kezéből.”

Wysocki engedett Kossuth kérésének: megtartotta a posztját, de a túrái csata után - a változatosság kedvéért - másik felettesével, a labilis idegállapotú Perczel tábornokkal romlott meg a kapcsolata. Hogy miért? E kérdésre több lengyel emlékiratban is hosszabb-rövidebb magyarázatot találunk, de a legkimerítőbb feleletet Karol Kalita adja meg: „... Kecskemét városánál két napig pihentünk. Itt két rendkívül kellemetlen esemény történt. Fiatalságunk a pihenőidőt kihasználva betódult a városba, s ellepte az összes boltokat és a cukrászdát. Fölvásárolt kolbászt, füstölt szalonnát, vodkát egész készletnyit a tábor számára, egyszóval mindent, ami ehető volt. Olyannyira kiürítette az üzleteket, hogy amikor Perczel tábornok stábja később megérkezett, már semmit se lehetett kapni.” Wysocki szerint elsősorban az háborította fel Perczelt és környezetét, hogy a lengyelek a város egyetlen cukrászdájának sütemény- és fagylaltkészletét fogyasztották el. „Óriási felháborodás tört ki a lengyelek ellen. Csak úgy záporoztak a vádak, hogy rendetlenek, hogy nem őrzik a táborukat, csak a kávéházakban meg az éttermekben lebzselnek, hogy fütyülnek a tisztekre, hogy rossz példát mutatnak a magyar katonáknak” - olvashatjuk Wysoc- kinál. - „E részben helytálló, de okát illetően nevetséges panaszok eljutottak Perczel fülébe. Perczel (...) meghallván a magyar tisztek új keletű lengyelellenes kifaka- dásait, mindent összehabart, s (...) a legkülönfélébb módokon hozta tudomásukra nyomott kedélyállapotát.”

Az elkövetkező napokban, Szeged felé menet váratlanul több ízben is durva kirohanásokat intézett a lengyel légió ellen, s általában a lengyelek ellen, míg Wysocki és törzstiszttársai rövid határozottsággal meg nem kérték, hogy válogassa meg a szavait, s hagyja abba a lengyel nemzet gyalázását. Pedig Perczel Mórt évtizedek óta tüntető lengyel-barátság jellemezte. 1831. május 2-án Pesten az 5. tüzérezred laktanyájában azért tartóztatták le, mert több tüzért rá akart venni, hogy szökje76