Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Gál Sándor: Január és december között (Naplójegyzetek)
egy kisregény lehet belőle. A címe: A Kerek Nagyasszonyhoz címzett fogadó. Alcíme pedig: Hadtörténeti értekezés, amiből azonnal látható, hogy komoly szatíra, bár úgy teszek, mintha nem az lenne. Mi, s hogy lesz holnap, vagy holnapután, nem tudom, de ezt a munkát befejezem, még ha az asztalfióknak is. * * * Ma kedd van, szeptember dereka, s kivédhetetlenül fordul minden az őszbe. Elszáradt a krumpli szára, érik a paradicsom, hull az alma — valami betegség érte — ; megérett a bab is, s az uborka megfáradt levelein az elmúlás rozsdafoltjai sötétlenek. Bármerre fordulok, ezt érzékelem: a látható s a láthatatlan készülődést, a befelé- gyarapodást, a gyümölcsök, magvak, gyökerek átváltozását, a tartalékok gyűjtését- halmozását, a megmaradás, a túlélés feltételeinek biológiai biztosítását. Micsoda óriási erők, energiák munkálkodnak körülöttünk, s mi, öntelt koronái és leigázói a természetnek, ezt észre sem vesszük. Úgy járunk-kelünk mellettük — pontosabban: bennük és közöttük -, hogy e holnapra szóló összegzésnek nem is látjuk a lényegét. Holott nem ártana megállni és elgondolkodni azon, ami a természetben most aszúso- dik, s nem egyéb oknál fogva, minthogy mindez velünk és bennünk is történik... * * * A gondolkodás minden időben veszedelmes foglalkozás volt. * * * Az irodalmi lapokat, folyóiratokat nem megszüntetik, hanem kivégzik, mert valahány lap, folyóirat élő organizmus. Ezért a hóhéraikra ugyazokat a törvényeket kéne alkalmazni, amelyeket a háborús bűnösökre, vagy a közönséges gyilkosokra alkalmaznak. * * * Szeptember óta kisebb-nagyobb megszakításokkal, de rendszeresen írom a „Kerek Nagyasszonyt”; már vagy hetven oldalnyi szöveg elkészült belőle. Ha lesz két- három nyugodt hetem, talán a végére is jutok. A tél korán beköszöntött; a múlt hét végén nagy szélvihar jöttével vagy húsz centi hó esett, derék hófúvások is támadtak, hogy autózni alig is lehetett. Ami öröm: holnap beszerelik Buzitán a telefont. Nagyon ideje már... * * * Betöltöttem az ötvennyolcat, ami azt jelenti, hogy nyugdíjjogosult lettem, korkedvezménnyel. Ma voltam a munkaügyi hivatalban, ahol ezt a jogomat pecsétes papírral is megerősítették, így hamarosan beadhatom a nyugdíjkérelmet. Reggel óta erősen fáj a kezem, írni is alig tudok, pedig még szükségem volna használható kézre, hogy legalább a Kerek Nagyasszonyt be tudjam fejezni. * * * Szomorú évet hagytunk magunk mögött. A leépülés évét. Mára a remény is elfogyott. Csak a kilátástalanság köde sűrűsödött meg. 69
