Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Lászlóffy Aladár: Bánkok vagy bunkók
mondaná hadnagy úr képében Gyulai Pál; ezt tetszik látni, Hérodotosztól kezdve mindenki így csinálja; egyetlen reális akadálya van az efféléknek: a reá való restség. így hát nekivágok: „Első fejezet”... * * * „Már az ógörögök...” így szokott kezdődni minden valamire való visszatekintés. Bizony: még az ógörögök sem voltak itt, nem itt voltak sajnos, kicsit délebbre, legfen- nebb átutazóban, rabszolgapiacra, malenkij robotra, vagy Dareiosz wehrmachtjá- ba, waffen-eszeszébe besorozva keltek át itt. Ezzel szemben az is bizonyos, hogy az ókori Erdély népei ma nem élnének sehol s mai népessége nem élt akkor itt. Viszont még ennél is kimutathatóbb, hogy mindenki gén szerint mindenkiben, nyelv szerint néha egészen másban részt vesz a kongresszuson. Ez a családegyesítések és érdek egyeztetések első nyilvános kora. A többi többnyire a nagy nyilvánosság kizárásával, csaták és impériumváltások után, jurta alias palotafalak mögött, nemez, bőr, gyapjú, selyem, szőrme, len, batik, damaszt ágyneműben szokott végbemenni. Nap- talan éjeken és paptalan alkalmakon is. Ezért nem szabad még patetikusan sem feltenni a kérdést, hogy hol vannak a gepidák, a gótok, a dákok, géták, herulok, longo- bárdok, avarok, mert azonnal jelentkezik egy szász, egy román vagy magyar: hogy: íme, itt\\\ és magára fog mutatni. A dolog teljes tisztázásához két dolgot azért tudni kell. Egy. a XVI-XVII. század fordulóján akadt egy szász „történelmi” származásteória is, mely a géta-dákokból startolt. Kettő: a felsorolt mai nációk válaszának sorrendje adott és változatlan, mivel azon pragmatikus poliglottságtól függ, hogy milyen nyelven teszik fel az illető kérdést. Ha románul: mindenki felelni tud rá, mert mindenki érti (nem megjósolta Stefan Ludvig Roth!). Ha németül: arra a szászokon kívül a három-négyszáz éves k. u. k. kiképzés jutalom-hozama gyanánt Johann és János bácsi is felelni tud. Ha magyarul: arra már csak János. De ő is csak egy darabig, amíg meg nem kapja az aprobálást a pasaportjába, hogy oficsiál és nem fraudu- losz elplekálhat szreinetátyéba lakni. Mert azután már nem lesz, aki válaszol. Leg- fennebb a visszhang vonja meg a vállát s valami tudós fogadatlan prókátorként, mint az etruszkok vagy a kelták nevében, elkezd okvetetlenkedni, amivel eléri, hogy soha többé ide meg nem hívják. Legfennebb Európa Tanács komisszárként jöhet majd valaha ellenőrizni a helyet „hol sírjaink domborulnak”. Miután Tróját lerombolták, az emberiségnek harminc évszázadra volt szüksége, hogy egyálalán megtalálja. S akkor se az emberiség, hanem az a lökött, megszállott Schliemann. O fizette a kubikusokat, akiknek teljesen mindegy volt, milyen távoli törökellenes célokat követ az a hiszarliki dombot ásató hibbant úr; jó, hogyha már úgyis szólja, az ő pulykáik kecsketejére szórja a pénzt! Még jó hogy nem voltak olva- sottabbak s nem nézték (kurd) irredentának, mert rosszabbul járhatott volna, mint maga Priamosz, amikor Odüsszeusz csekája likvidálta az Ilion Iljanovicsi cári családot! Erdélyt sosem rombolták úgy le, hogy ásóval-kapával-nagyharanggal egy percre örök nyugalomra térhessen. Itt mindig akkora volt a jövés-menés, mint a sétatéren, miután Wesselényiék megnyitották a lókertjüket. Erről pontos akták maradtak, sőt falragasz is, mely a trágyahordó szekerek átkelését is szabályozza, megtiltja a továbbiakban. Sajnos Erdély esetében az első nyitóbál táncrendje (még) nem került elő. így mindenki azt kérhet fel bálanyának, akit éppen akar. Ugyanis még áll a bál. A Honfoglalásnak tekinthető sétapalotás, valahol a Trajánus-Decebál féle kállai57
