Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 12. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény) II. rész

- Szép, szelíd madarak.- Haszontalan, ingyenélő madarak. És már kora reggel kiverik a szememből az álmot szerelmi bánataikkal.- Vagy örömükkel.- Mindegy. Kiverik az álmot a szememből.

Leugrottam a nyeregből, a fészerhez mentem, szárnyánál fogva felemeltem a véres és halott vadgerlét. Rusznyák Maris is odajött.- Jó levest főzök belőle ebédre - mondta, és átvette tőlem a vadgerlét. Megvárod?- Nem. Az aratókra kell vigyáznom.

Török Ádám egy asztalt és két széket hozott ki a konyhából, leültünk a konyha elé az árnyékba, akkor már erősen sütött a nap, erős eperpálinkát ittunk, ilyenkor ezt kell inni, hogy kiizzadja az ember a mérgeket magából, a búzát kaszáló férfiak is pálinkát ittak a meleg napon és sok vizet, amit a gyerekek agyagkorsókban hordtak nekik a tanyasi kutakból. Rusznyák Maris érett málnát szedett a kertből, megmosta és agyagtányéron tette elénk az asztalra, és aztán eltűnt a konyhában, hogy levest főzzön a vadgalambból.- Mennyi búzád van? - kérdeztem Török Adámtól.- Hat lánc.- Mikor fogod learatni?- Learatják nekem a szegény emberek. Megfizetem őket. Vagyonos ember vagyok.- Én is mindig nagyon utáltam a búzaaratást. A szétlőtt, merev könyökömmel sokkal nagyobb rendet kellett vágnom, mint másoknak. Átkozottul szenvedtem.- Jó idők jöttek ránk - mondta Török Ádám. Én vagyonos ember lettem, és már te is fehér lóról nézed a világot.- A békés és dolgos világot.

Tényleg békés és dolgos volt a világ. Amikor elmentem Török Ádám tanyájáról, mindenütt kaszákat lendítő, izzadt férfiakat és hajlongó marokszedő asszonyokat láttam a búzatáblák szélén, a tarlókon szaporodtak a búzakeresztek. Bejártam az egész határt a becsei út és a Krijava között, izzadságos, dolgos béke volt mindenütt, elégedetten térhetem haza naplementekor. Johann Schank téglagyára mellett Váry Jánossal találkoztam. Hintón ment a kastélya felé, megöregedett és megőszült már, de a háta még nem görbült meg, még mindig ő volt a legszebb szenttamási nagybirtokos, két szép ló húzta a hintóját, visszafogta a lovakat, amikor találkoztunk, és elmondta, hogy a napokban megérkeznek a bukovinai csángók Szőregre, és még nagyobb nyugalom és békesség lesz errefelé.

Otthon a házamban viszont megbolydult a béke ezen az estén. Jókedvűen mentem haza, jókedvűen nyitottam be a konyha ajtaján, aztán megtorpantam. Hűvösséget éreztem. Rézi az asztalnál ült a két öccsével, mindhárman az asztalra könyököltek, mint a kocsmatöltelékek a késő éjszakai órákban, de előttük nem volt semmiféle ital. Hallgattak. Az arcukról mindjárt láttam, hogy nagyon csúnyán összevesztek. Rézi dühösen villogtatta szemeit a testvéreire, a száját keskenyre szorította, Péter arcán kivörösödtek a szeplők, vörös haja összeku- szálódott, Stefi szikár arca megráncosodott, a mennyezetet nézte, talán a gerendákba vert szögeket, melyekre színes szalagokat akasztottunk, ha jó kedvünk volt, de most nem voltaic színes szalagok.

51