Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény) II. rész
- Paulinának csak a szarvasokról, őzekről és a nagy folyókról beszéltem.- Hivatalos ember vagy. A pisztolyod mindig legyen kéznél. Én vadászpuskával járom a földjeimet, de nem biztos, hogy tudok segíteni rajtad. Békességben élek, mert csak vadnyulakra, hörcsögökre és vaddisznókra vadászok.- Ezenkívül még mit csinálsz?- Megmosakszom esténként. A kukoricafóldjeimet napszámosok kapálják. Beértünk a faluba, Török Adám a Szenczi kocsma előtt állította meg a szekeret, leugrottam és azt mondtam neki:- Majd benézek a tanyádra.- Fehér lovon gyere.- Te meg cseréld le ezt a gebét.- Túladok rajta hamarosan. Jókedvűen mentem haza, és Rézi is jó hírekkel fogadott: a Kis Kőműves már felemelte a házfalakat a német temető kapujával szemben, pedig csak esténként dolgozott a saját házán, napközben másoknak rakta a téglát, de esténként segítettek neki kőműves és ács barátai, biztos voltam benne, hogy a lányom és az unokám télen már saját házukban melegszenek. Jó idők jártak akkoriban, Török Adám erősebb lóra cserélte ki girhes lovát, és Stefi búzaaratáskor végre fehér lovat is hozott valahonnan, talán a zombori vásárról és vagy tíz napra kölcsönadta nekem. Másodszorra már fehér hátaslovon mentem be az Imris tanyára, és akkor Paulina egyedül volt ott a kislányával, a férje bizonyára az aratómunkásokkal húzta a kaszát, vagy a kukoricaföldeken irtotta a gyomokat, a szőke kislány egy cirmos macskával játszott, Paulina meg libát kopasztott a farönkön a lombos eperfa alatt, két térde közé szorította a libát, tépdeste a tollakat, és úgy nézett rám meg a fehér lóra, mint májusban, amikor vadmeggyet ettünk, és én a nagy folyókról beszéltem.- Olyan, mint a békakirályfi a mesékben - mondta.- Belőle igazi királyfi lett, amikor megcsókolták a folyó mellett.- Mikor járt a nagy folyóknál? - kérdezte Paulina.- Tegnap éjjel. Láttam a szarvasokat és az őzeket. A fák közül jöttek elő, ittak a vízből, és a szőrük csillogott a holdfényben.- Nyitott szemmel álmodott?- Nyitott szemmel.- A lányok?- Ok akkor jöttek ki a folyóból meztelenül. Gyönyörűek voltak, de gyorsan felöltöztek és elmentek valahová.- Milyen ruhában?- Virágmintás ruhában. De elmentek. Hiába, öregszem már. Paulina térdei közül szabadjára engedte a megkopasztott és megkínzott libát, felállt, bement a házba. Vártam. Ültem a nyeregben a fehér ló hátán, kicsit olyan lehettem, mint Török Ádám azon a borongós tavaszi reggelen Milacski Iván tanyájának udvarán, de ő lomha igás lovon ült, én pedig jóvérű hátaslovon. A szőke hajú kislányt néztem, aki a macskával játszott, gyöngéden simogatta a macska hátát, alig törődött velem és a világgal. Paulina virágmintás ruhájában jött ki az udvarra, megint leült a farönkre az eperfa alatt.- Ünnepnap van? - kérdeztem. 49
