Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 12. szám - Zelei Miklós: Eutanázia (novellaciklus)

ilyen házilagos módszer a lakáson,hanem egy mini tejüzem, és néhányan kizá­rólag a kindercsoklit beszerzésével foglalkoznának nagyban, mások a szállítást a következő' csoport meg szívná ki belőle a tejet begépesítve, így ugyanannyiból hát ki lehetne vonni a kindercsoklittejet mennyi többlettel, nem semmi, meg még nemcsak hogy olcsóbb, de védekezhetnénk is! Eutanázia úrnő mint zavaros víz Én, a kéjgyilkos áldozata! Azok a hirtelen fények, váratlan lobbanások, amelyekről azt hittem, elhesse­getni való gondolatok, ügyeltem rá, hogy semmi fölösleges eszembe ne jusson, és ez mindvégig sikerült, az ő vakujának villámai voltak, most már világos. A halálflash. Nézegette a fényképeim, játszott magával nekem, és most elkapott. Ruhám letépi, bevág, és megszopat, habzik a számon a halálgeci, még élek, de már hul­lámat gyalázza. Rugdos, hasamra ül, hogy összecsináljam magam, a falba veri a fejem, tor­komba ül vonítani, spárgát köt csuklómra és bokámra, bábozik, s én fekve tán­colok a féktelennek. Tervem volt pedig, hogy minden rendezek. Eltemetem a férjem, utána gyász­munkában izzadok, elmesélem az ismerősöknek, hogyan haldoklott szegényke, és sorba rakom a részvéttáviratokat, rang szerint. Síremléket csináltatok és na­gyon soká, egy jó ebéd után, hónom alá fogom a kis irattáskám, kiballagok a te­metőbe, s nadrágom élét fólcsippentve a térdemen, síromba lépek. Emésztett vért hányok és csodálkozom. A gyermekeim, a férjem. Lehetséges, hogy ők állnak itt és nézik, ahogy erőszakkal magáévá tesz, és meggyaláz a gyilkosom? Nem ők. Az is lehet. Aki forog a sírjában, fejleszt-e áramot? E. E. Eutanazev a Piccadillyn Köpök Angliára! A fiam most felvételizik a tiszti akadémiára, új Szuvorov lesz. És Észtországot, Rigát, Ukrajnát, a Kaukázust, tyfu, mind visszaszerzi. Ez itt? Feudalizmus! Egy anglicsanyka alig akart az országba beengedni. Rizseny- ka, tiszta vörös, ginger, mint a róka. Biztos kezdő, és meg akarta mutatni, mi­lyenjói dolgozik, hogy véglegesítsék. Uzse ja pocstyi plakal. Ilyen rövid szavak! Ézek nem beszélnek, ugatnak. Mire odafigyelsz, már befejezték. Csak azt né­zem, hogy tankjaink elfémek-e London utcáin? De előtte bombázunk. A mi vé­rünk fog folyni, ez is a mi földünk lesz. Micsoda elmaradott ország, királynője van. Ma is láttam a tévében egy zsidót. Szám szatan! Ahogy beszélt. Már min­dent megértek. Úgy a fülem után. Tumí! Bjutiful! Én könyvből nem tanulok. Ja zse poet. De mért engedik be ezt a sok négert meg sárgát? Ha én lennék a ki­rálynő, mind kizavarnám. Vrag! De a versért csak a szocializmus alatt fizettek. Hány évig éltünk a lenini örökség szerint? És nem jobb volt? Az egész lakást ak­24

Next

/
Oldalképek
Tartalom