Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Baka István: Isten a városban, avagy a Csodaszarvas pusztulása (hangjáték)
KOLDUS: Az ördögbe, lejárt az időm. A te poharadban még maradt bor, add ide! Mennem kell! Kiissza a bort, aztán földre zuhanó test, felborult szék döngését halljuk. FIÚ: Segítség! PINCÉR: Mi történt? FIÚ: A Jóisten ... a bácsi rosszul lett. SZERZŐ: A ballonkabátos és a Céllövöldés abban a pillanatban felállt és kifelé indult. A Céllövöldés újságpapírba burkolt tárgyat tartott a hóna alatt; a kijáratnál beleütközött a ballonkabátosba, elejtette a csomagot. A papírból összecsukható sakktábla került elő; a padlóra esve szétnyílt, bábui szétszóródtak. A két férfi megvető pillantással mérte végig egymást, aztán leguggoltak és nekiláttak összeszedni a sakkfigurákat. PINCÉR: Hát ez bekrepált. Nem kellett volna annyit innia. Egy ilyen legyengült szervezetnek nem sok kell. FIÚ: nyöszörögve. Az nem lehet, hogy a bortól... PINCÉR: Ne siránkozz! Nem mondta senki, hogy te ölted meg. Emberek, segítsen valaki, kivisszük az öreget a raktárba, amíg megjönnek a hullaszállítók. SZERZŐ: a Fiú hangterében. Többen ajánlkoztak - én is, de végül tehetetlenül hagytam, hogy a felnőtt férfiak félresodoijanak. Letettem az asztalra az ötvenest, és kimenekültem az utcára. A céllövölde romjainál, amikor a Csodaszarvas teteme már a trófeától megfosztva, lenyúzva és szétdarabolva hevert, Magyary Hunor fólegye- nesedett, és a pillanat ihletétől megszállva, körbemutatott véres jobbjával: MAGYARY: Ezen a helyen fogjuk felépíteni a vadásztársaság új székházát! Körvadászat Nyírfa s tükörképe a tóban: kártyalap. Isten és Sátán kártyáznak az őszi táj asztalán - Isten veszít s fizet lerogyó szarvast, felbukó nyulat. S jönnek a vadászok, puskacsőtorkolat szemük is, a véráztatta iszákon Európa térképe: vérfolt-fővárosok, szájukat nyitják - csontokkal fehérlő lövészárkokat. A tó partján döglött halak hevernek, mint kivájt szemek, - a vizek megvakultak, s jönnek a vadászok, a láthatár, mint halszáj, összezárul, s égtájak célkeresztjén megáll és vár a vad. 21
