Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Baka István: Isten a városban, avagy a Csodaszarvas pusztulása (hangjáték)
KOLDUS: Kedves fiam, az istent minden vallásban tegezni szokták; ne hozz zavarba az önözéssel! FIÚ: Ne haragudjon, de most már tényleg mennem kell... Pincér! KOLDUS: Ha már a pincért hívod, nem kérnél még egy pohár bort? Nem szoktam meg a zsíros ételeket, nagyon megszomjaztam. PINCÉR: gúnyos előzékenységgel. Parancsoljanak az urak! FIÚ: Még kétszer két decit! PINCÉR: Rendben van. Csak meg ne ártson! KOLDUS: miután kihozták a bort. Egészségedre, fiam! FIÚ: Egészségé... gedre! Miután ittak. Ne hidd, hogy sajnálom a pénzt, de ha te vagy az Isten... KOLDUS: ... A Jóisten... FIÚ: ... miért nem teremtettél bort magadnak? Biztosan sokkal jobbat csinálnál. KOLDUS: Miért, ez neked nem elég jó? Liszt Ferenc még a pápai udvarnak is szállíttatott beló'le. Ha a helytartómnak megfelelt, nekem sincs kifogásom ellene. Ráadásul azt a szőlőt, amiből ez a két pohár bor készült, egy nagyon csinos, barna asszonyka szedte, - válj csak, mindjárt a nevét is megmondom... Kis szünet, utána csalódottan. Nem, sajnos elfelejtettem. Úgy látszik, már nem vagyok a régi. FIÚ: kissé már kapatosán, ingerkedve. Mondd, Uram, miért engem választottál, hogy felfedd a kilétedet? KOLDUS: Véletlenül. Ne gondold, hogy számomra nincsenek véletlenek. Meg aztán van bennünk valami közös is. FIÚ: izgatottan. Közös? Ezt komolyan mondod? KOLDUS: Igen. Mindketten elviselhetetlennek tartjuk a vasárnap délutánokat... Miért, te mire gondoltál? FIÚ: megszégyenülten. Semmire. Bocsáss meg, Uram! KOLDUS: Ugyan, megszoktam, hogy az emberek hozzám mérik magukat. És mielőtt megkérdeznéd, hogy miért álcázom magamat visszataszító öreg koldusnak, hát megmondom: csak, mert így akarom. Nagyon kevés dolgot akarhatok igazán, de legalább az ilyen apró csínyekben kiélhetem magam. FIÚ: Azért mégiscsak furcsa, hogy egy asztalnál ülök veled. Még ha hívő lennék. KOLDUS: Ne gondold, hogy én az ilyesminek túl nagy jelentőséget tulajdonítok. A fanatikusokból meg épp elegem van. El se tudod képzelni, mennyi bajt okoznak. És ráadásul mind az én nevemmel takarózik. Ne is beszéljünk róluk!... Nem fizetnél nekem még egy pohárral? Persze, csak ha te is iszol. Kitelik az ötven forintból, hajói számolom. FIÚ: Ezt is tudod? Pincér! PINCÉR: Tudom, hozom már. A Pincér kitölti a bort; koccintanak, isznak. KOLDUS: Na, isten-isten! Egész jó kis hely ez, csak az a kár, hogy még itt se hagynak békén. FIÚ: Kik, Uram? 18
