Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Baka István: Isten a városban, avagy a Csodaszarvas pusztulása (hangjáték)
SZERZŐ: A fiú megebédelt, kiöntötte az ételmaradékot, a tányért a mosogatódézsába rakta, és visszament a szobájába. FIÚ: Elővettem a zöld fedelű könyvet, kinyitottam az Első elégiánál. Megpróbáltam hangosan olvasni. O, melyik angyal hallana meg, ha kiáltok, az égiek rendjeiből? és mégha szívére vonna is hirtelen egy: viharzóbb léte hevében égten-elégnék. Mert a Szép az Isszonynak kezdete csak, ennyit még elviselünk és bámuljuk közönyét, hogy össze se zúzza, megveti lényünk. Iszonyú mindegyik angyal. S így hát mit tehetek, komoran-zokogón... ... Hiába, nem ment. Megcsömörödtem, de ebben most része lehetett a fel- melegítetlenül befalt, zsíros ebédnek is. Abbahagytam az olvasást. Edit, igen, ha Edit meghallgatott volna!... Már két hónapja csodáltam messziről, a gimnázium folyosóján, amikor egy tízpercben odamentem hozzá. Nem kellett volna úgy rátörnöm, ma már tudom, fél évvel okosabb vagyok azóta, de hát ő elsős volt, én harmadikos, s ez már szinte eleve kizárta, hogy az ismeretség „rendes” keretek között jöjjön létre. Pedig még egy osztályteát is kierőszakoltam, mert azt hallottam, hogy azon a szombaton lesz az ő osztályának is, — az övék elmaradt, s így nem használhattam ki, hogy ilyenkor szabad volt teremről teremre járni; felkérhettem volna táncolni,ha ugyan képes lettem volna egyetlen lépést is tenni vele... Mindegy, végül nem bírtam tovább, le kellett szólítanom... Iskolai szünet obiigát zsibongása, ebből válik ki a Fiú hangja, mintha valahonnan messziről szólna. Kérlek, ne haragudj, beszélhetnék Veled? LÁNY: Ugye, te vagy a kultúros? Megcsináljuk a faliújságot, de segítségre van szükségünk. FIÚ: Nem, sajnos, nem én vagyok a kultúros, én az önképzőkör elnöke vagyok, de szívesen segítek, ha kell. Most nem ezért jöttem. LÁNY”: Hanem miért? FIÚ: növekvő zavarral. Nézd, én már hónapok óta, mióta először láttalak, szóval, én, én szeretnék beszélni veled. LÁNY: Hiszen éppen azt teszed. FIÚ: Igen, csak én nem így, nem most, ez annál hosszabb, mindjárt be is csengetnek... LÁNY: gyanakodva. Miről van szó? FIÚ: nagyot nyelve. Arról, hogy nekünk társaknak kell lennünk. LÁNY: Mi a csudának? FIÚ: Társaknak. LÁNY: De hát azt se tudom, ki vagy, nem is ismerlek. FIÚ: Én se téged, azazhogy én minden lényegeset tudok rólad. LÁNY: Nyomoztál utánam? 9
