Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám - Baka István: Isten a városban, avagy a Csodaszarvas pusztulása (hangjáték)
RAFAEL: felháborodottan. Távozz tőlem, Sátán! A mi Urunk örök s mindenható. MIKHAEL: Jó, jó, vicceltem. Nem kell mellre szívni mindent azonnal. De azért ne túlozd el a műfelháborodást - a jó színész is tudja, meddig mehet el... GÁBRIEL: Javaslom, térjünk át a napirendre! De még előbb tisztázzuk, hol van az öreg, s mit művelhet megint? A mennyen kívüli hírszerzés a te reszortod, Mikháel, - sikerült nyomon követni? MIKHAEL: Imént jelentett épp az angyalom, akit utána küldtem. Istenünk egy közép-európai, talán magyar kisváros, Sárd utcáit járja, mint öreg koldus, még kéregét is... GÁBRIEL: Mit, kéregét? MIKHAEL: Ez hozzátartozik a választott image-hez. GÁBRIEL: De még mindig nem értem, mit keres abban a koszfészekben? MIKHÁEL: Én tudom, vagy legalábbis sejtem. Oda űzik a Csodaszarvast, a múlt havi tétet. Telefoncsörgés. Most várjatok kicsit: telefonom van. GÁBRIEL: De hiszen elvesztette azt a partit! Egy kis nép sorsa így izgatja? Inkább ma éjszakára készülődne: tájfun meg egy elnökgyilkosság lesz a tét. RÁFAEL: Az ő szándékait nem láthatjuk át. MIKHAEL: Rossz hírem van, fiúk, most kaptam az újabb jelentést: Sárdra érkezett a Sátán. RÁFAEL: Mi az ördögöt csinál ott? Az esti sakk már őt se érdekelné? MIKHAEL: Hinnétek-e? Céllövöldét nyitott. GÁBRIEL: Ennek utána kéne nézni. MIKHÁEL: Ott van az angyalom, majd szemmel tartja őt is. GÁBRIEL: Kevés. Az ügy, szerintem, súlyosabb. Neked magadnak kellene leszabnod. MIKHAEL: Megbízom az ügynökeimben, ám ha ragaszkodsz hozzá, menj te! GÁBRIEL: Megyek is.
