Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11. szám - Unom Dantét! (Simonyi Károly Kossuth-díjas akadémikussal beszélget Staar Gyula)
A filozófus is felteszi a kérdést, mint legfőbb filozófiai problémát: megéri az élet egyáltalán, hogy leéljük?! Még az életigenlő' görögöknek is ezt feleli Homérosz egy költői versenyen feltett kérdésre, arra, hogy mi a legfőbb jó az ember számára: Legjobb meg se születni, először a földi lakóknak, vagy ha igen, Hádész kapuján átjutni sietve. Még jó, hogy erre a homérosz-i, vagy camus-i halálvágy típusra érvényes a ham- let-i megállapítás: ... az elszántság természetes színét A gondolat halványra betegíti... Az öngyilkosság, a halálvágy mint életmodell?! Nem európai gondolat. Vannak, akiknél a gondolat erősíti, sőt szüli a tettet. Nincs halálvágy, csak cél. A magasztos vagy annak hitt célért tudatos önfeláldozók, kamikáze-robbantók, Dugonics Tituszok, önégetők. A társadalom idegenkedéssel, esetleg meg nem értéssel, vagy tiszteletteljes borzongással, ellenérzéssel fogadja őket. Amikor a mindennapi életben öngyilkosságról beszélünk, akkor majdnem kizárólag a "Hídavatás"-kategóriáról van szó. Azért nevezem így, mert Arany János ebben a versében szép csokrot szedett össze ezekből a "hídavatókból". Amit viszont most hangsúlyozni szeretnék, mert számomra ez vált aktuálissá, a Kháron ladikját váró, vagy már azon ülő ember kétféle típusú halálvágya. Az egyik nem az elviselhetetlen élet elől való menekülés, hanem a kiegyensúlyozott, művekkel hitelesített, elrendezett élet szép, emberhez méltó befejezése. A másik az, amiről ma eutanázia címszó alatt vitatkoznak. Ez számomra azért nem izgalmas, mert a megoldást triviálisnak tartom.- Én nem annyira, ezért érdeklődve hallgatlak.- Ha ilyen széles skálán nézzük a kérdést, azonnal látjuk, hogy ez nem orvosi kérdés. Márcsak azért sem lehet az, mert a ténylegesen végrehajtott öngyilkosságok sem orvosi asszisztencia mellett folynak, az orvosok szerepe kizárólag annyi, hogy utólag megállapítsák a halál beálltát, de erre elég a tisztifoorvos adminsztratív tevékenysége. Ennek ellenére bárhol is essék szó az eutanáziáról, Hollandiában vagy Magyarországon, mindenütt a beteg és az orvos viszonya kerül előtérbe. Mit mond az orvos, mire kötelezi az orvosi eskü és ehhez hasonlók.- De az esküben valóban benne van, hogy az orvos nem segítheti át a beteget a halálba.- Most jól figyelj! Mi minden van a hippokratészi esküben?! Az orvosi eskü az akkori időknek megfelelően a gyógyító Apollónra, Aszklépioszra, Hügieiára, Panakei- ára, valamint az összes istenekre és istennőkre esküszik..., de a mára vonatkozik és éppen témánkra a következő mondat: Nem nyújtok senkinek halálos mérget, még saját kérésére sem és sohasem nyújtok egy asszonynak segítséget magzata elhajtásához. Ami itt a lényeg: az abortusz és az eutanázia ugyanazon mondatban szerepel! Az évi százezres embercsíra kiirtására nem vonatkozik, de a néhány szenvedő öregre, akik maguk kérik a halált, érvényes a hippokratészi eskü?! Azt hiszem most már érted, hogy számomra miért nem érv a hippokratészi esküre való hivatkozás. Az esküről egyébként is megvan a véleményem, de erről majd később. És így talán megérted azt az állításomat, hogy az orvosnak az eutanázia jogi szabályozásához semmivel sincs több köze, mint neked vagy nekem.- Ezt komolyan gondolod? Nincs ebben egy kis túlzás ? 84
