Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 11. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - I. rész)

- Rézi már biztosan idegeskedik - mondtam. - Nem szeretném, ha lármát csapna, amikor hazaérek.- Sokat lármázik?- Amióta a gyerekek kimentek a házból, kicsit többet veszekszünk, mint azelőtt, de azért jól megvagyunk.- Rézinek veszett természete volt már kiskorában is.- De mindig szorgalmas volt. És szereti a családját. Örülök, hogy őt vettem el feleségül. Még, ha olykor veszekszünk is.

A Belies tanya mellett lovagoltunk el, Török Ádám megkérdezte:- Belies Györgye is jól beszél magyarul?- Tökéletesen. Pesten járt egyetemre.- Vele is gyorsan szót értenék.- Őt ne bántsd - modntam. - Sokszor dolgoztam a földjein, mindig rendesen viselkedett. És nincs semmi elszámolnivalód vele.- Gyorsan szót értenénk.- Miért nem mész el Váry János kastélyába? - kérdeztem gúnyosan. - Ott lenne elszámolnivalód.- A magyar gazdákat most nem lehet bántani. De, ha ez a szép nap véletlenül mégsem fog ezer évig tartani, akkor meglátogatom Váry Jánost is. Persze keresek majd magam mellé egy szerb társat, aki nem ijedős természetű. Van ilyen éppen elég a Zöld utca mögött a Kátyban.- Ezer évig tart ez a nap — mondtam, és akkor valóban azt hittem.

Török Ádám elmélázott a fehér igásló hátán.- Nekem az is jó. Akkor nyugodt életet fogok élni. A Váry birtok mögött van egy takaros kis tanya. Pankov Milán tanyája, azt hiszem, tíz lánc földdel. A napokban megveszem. Tisztességet árat fizetek érte, van miből.- Pankov Milán árulja a tanyáját?- Még nem. De én majd rábeszélem. Jó árat fizetek érte, mert én nem szoktam soha senkit becsapni, még akkor sem, ha valaki fél.

A devecseri dombok közé értünk, ellovagoltunk Johann Schank téglagyára mellett, és lassan bementünk a faluba. A házunk előtt ugrottunk le az igáslo- vakról, örültem, hogy ismét a saját lábamon járhatok a földön, a hajlott hátú imbolygó ló hátán már kissé felkavarodott a gyomrom. Kinyitottam a kaput, a lovakat bevezettük az udvarba, és mivel nálunk nem volt istálló, a fészer alá állítottuk a két jámbor jószágot, a kantárszárakat az egyik oszlopra hurkoltuk, előkerítettem két lópokrócot, Rézivei ezekbe csavargóztunk be, amikor aratáskor a földeken aludtunk, most a lovak hátára terítettük a pokrócokat.

Rézi kijött a konyhából, megnézte a lovakat, dühösen villogtatta szemüvegét.- Kiék ezek a lovak?- Haramász Andrásé - mondta Török Ádám. - Ellustultak a télen, rájuk fért már egy kis mozgás.- Eléggé csatakosak.- A határban jártunk - mondtam. - A dűlőutak sárosak.- Azt hittem, hogy hazajössz ebédre — mondta Rézi szemrehányóan. - Ünnep van, te meg Török Ádámmal...- Gyönyörű ünnepünk van - mondta Török Ádám. - A határ is gyönyörű.- Máskor is megjárathattátok volna a lovakat.

65