Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 11. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - I. rész)

- Ilyen egyszerűen megy a dolog - mosolygott Török Ádám.

Ismét egymás mellett lovagoltunk, fejcsóválva megjegyeztem:- Szereztél magadnak még egy ellenséget.

Török Ádám a levegó'be suhintott a sétapálcával.- Eggyel több vagy kevesebb, nálam már nem sokat számít. Egyébként is a gyáva ellenség nem ellenség.- Ivan Milacski nem gyáva ember.- Most fél. Ilyenkor kell elszámolni vele. És hamarosan elszámolok egy régi ellenségemmel is.- Száva Jaksiccsal?- Igen. O küldte a nyakamra a rendőröket a Rudiik boltba.- Nélküle is elkaptak volna.-Nem biztos.- Jaksics Száva nagyon büszke a családjára. Azt állítja, hogy Rettegett Iván cár is rokonuk volt.- A mai napon én vagyok Rettegett Iván cár — mondta Török Ádám. - És fogadok, hogy Jaksics Száva vár engem.

A szegedi út irányába lovagoltunk, a két igásló most mintha gyorsabban lépkedett volna, lehet, hogy tényleg jólesett nekik egy kis mozgás a téli tespedés után, bár Haramász András, ha az idő megengedte, télen is dolgoztatta a lovait, de ez most másfajta mozgás volt. Az egész határban még mindig csak a két igásló mozgott, és persze a vetési varjak; a fekete madarak a szántóföldeken bóklásztak, a sarjadzó búzaszálak gyökereinél keresgélték az ébredező kártékony férgeket, ügyet sem vetettek ránk, nyilván örültek a tavasznak, talán még a széles hátú igáslovaknak is. A leromlott, kátyúval teli szegedi úton nem közlekedtek katonai teherautók, erre legfeljebb tankok járhattak volna tengelytörés nélkül, de a tankok is bizonyára a jobb utakat választották.

A szgedi úton túl hat-hétszáz méterre állt a Jaksics tanya, nem volt olyan rendezett, mint Milacski Iván tanyája, de nagyobb volt annál, és Jaksics Száva a tanya fehér falának támaszkodva várta Török Ádámot, legalább is úgy látszott, mintha őt várná, mert elébe ment, amikor Török Ádám belovagolt az udvarba, és a kutyák is láncra voltak kötve, a láncokról ugattak a fehér igáslóra. Török Ádám az udvar közepén megállította a fehér lovát, Jaksics Száva levette fejéről báránybőr kucsmáját, és a ló elé állt.

Én ezúttal is a dűlőúton maradtam, távolról figyeltem a két embert. Sokáig nem szóltak semmit, csak nézték egymást, egyik föntről, másik lentről, Török Ádám arca fehér volt, Jaksics Száváé sötétlila. Török Ádám szólalt meg elsőnek.- Tizenkét év. Tizenkét évet kaptam miattad.- Nem kellett volna szólnom a rendőrfőnöknek - mondta Jaksics Száva. - De hát honnan tudhattam volna, hogy lövöldözés lesz belőle.- Most magyar honvédek vannak a faluban. Lehet, hogy már a magyar csendőrök is megjöttek. Nekik is fel akarsz jelenteni?- Nem... Dehogy.

Török Ádám szinte kedélyeskedve emlékezett vissza régi történésekre.- Karagics barátodnak, a rendőrfőnöknek szétlőttem a lábát. Nem azért, mert rosszul célzok. Nagyon jól tudok célozni. Nem akartam megölni, csak megnyo63