Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11. szám - Kiss Benedek: Utak keresztje (vers)
Hej, puszta, álompuszta, mért lettél Állampuszta, véres köpés a homokon! Lóg, törött a nyárfák szárnya, kőcsont-ököl a víztorony. Virágzik a teamező. Hej, könnyű szöcskelábak! Szikes arcomon évelő tüske és kamilla-bánat. SZÉL HABZIK, NYAKAMIG ÉR, hulláma rajtam átcsap. Mindig szélein járok én e szögletes világnak. Utak köves keresztje! Kézfogás-csillag! Hazám ráteregetve petrenceként szikkad. Kiszikkad a sorsom, szemem kiszárad, utak keresztjét hordom, szorítom arcomra ezt a tájat: Kendő! könnycsipkés, vérmonogramos kendője szép magyar Veronikánknak!
/
