Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 10. szám - A nyolcvanéves Révész László professzor köszöntése (Összeállította és a bevezetőt írta: Szekér Endre)
kötelezték magukat az utódállamok arra, hogy a szerződést, mint alaptörvényt elismerik azzal, hogy „minden törvény, rendelet, hivatalos ténykérdés, amely ennek ellentmond, érvénytelen.” A szerződéseket az érdekelt államok 1920-ban ratifikálták - az USA kivételével. Mivel az önrendelkezési jogot nem biztosították, a kisebbségvédelmi szerződéseket pedig nem hajtották végre, az európai népek kölcsönös megértésének lehetősége még kisebb lett, mint azelőtt. (Magyar mérleg III. A kisebbségben élő magyarság kulturális élete a II. világháború után (1945-1980), SMIKK, Zürich, 1980.) 4. A magyar forradalom visszhangja a kommunista rendszerű országokban (részlet) Lengyelország A magyar forradalmat a kommunisták által kormányzott országokban csak a lengyel sajtó kísérte rokonszenvvel. Más a központi pártlap, a Trybuna Ludu is egészen másképpen írt, mint a keleti tömb többi pártlapja. Hangneme mérsékelt és tartózkodó volt. Október 28-i számában ezt írta: A magyarországi események megrendítik minden becsületes ember lelkiismeretét Lengyelországban. A testvérháború, amely már napok óta tart és súlyos veszteséggel jár, mint a gyász árnyéka lebeg országunk felett. Sokan közülünk felteszik a kérdést: „Hogyan volt lehetséges, hogy a népi hatalom viszonyai között élő magyar nép nagy része fegyveres ellenállást tanúsít?” Bár - mint a tömegmozgalomnál ez szokásos - felelőtlen és részben reakciós elemek csatlakoztak hozzá, a dolgozók alkotják az ellenállás magját ezekben a kemény és hosszú harcokban... A választ a feltett kérdésre nem lehet se a „külföldi kémszolgálatra” való leegyszerűsített utalással, sem az „ellenforradalom” emlegetésével megtalálni.” A Trybuna Ludu álláspontja ingadozott a Magyarország iránti rokonszenv és Moszkva követése között. A szovjet nyomás érezhető volt. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága október 29-én üzenetet küldött a magyar néphez, amely tartalmában és hangjában szintén lényegesen különbözött a többi párt nyilatkozataitól, bár ez sem tükrözte a nép valódi álláspontját. Bevezetőül hangsúlyozta a KB a gondot és a nyugtalanságot, amellyel a lengyel nép a magyarországi eseményeket kísérte. „Felszólítunk benneteket: hagyjatok fel a vérontással, a testvérháborúval! Uralkodjék béke és nyugalom, s nemzeti egység Magyarországon, amely számotokra olyan fontos, hogy a demokratizálódás, a haladás és a szocializmus programja megvalósuljon.” A lengyel pártvezetőség a Nagy Imre-kormányt mint a „nemzeti egység kormányát” emlegette, míg például a csehszlovák sajtó egy szocialista kormány létezését több önálló párt részvételével elutasította. A Központi Bizottság november 2-án felhívást intézett a lengyel dolgozókhoz, amelyben utalt a „tragikus magyar eseményekre”. Ezek az események a KB szerint veszélyes szakaszba jutottak: reakciós erők magukhoz rgadták a hatalmat, a szociá- lista intézmények veszélybe kerültek. ,A mi pártunk azonban bízik abban, hogy a magyar dolgozó tömegek összefognak és visszaverik a reakció támadásait.” (nov. 2.) A lengyel ifjúság október 24-én, amikor a Magyarország elleni szovjet támadásról tudomást szerzett, tiltakozott. A varsói fiatalok ezrei vonultak fel az utcákon, tüntettek a Szovjetunió ellen és a magyar ifjúság mellett, amely megkísérelte lerázni a szovjet jármot. A rendőrség és a biztonsági szervek akadályozták meg, hogy a fiatalok tiltakozása nagyobb méreteket öltsön. Az egyetemisták és fiatal értelmiségiek heti lapja, 75
