Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 10. szám - A zene szolgálatában, a költészet vonzásában (A kilencven esztendős Farkas Ferenccel beszélget Ittzés Mihály)

- Természetesen soha nem akartam ráerőszakolni a magam stílusát egyikükre sem, annál is kevésbé, mert az is elég szerteágazó, különböző forrásokból táplálkozó. Mindig olyan tanácsokat adtam, amelyek az adott mű, stílus, egyéniség keretében szerintem hasznosíthatók voltak. Az adott kereteken belül kell észrevenni a hibákat. Szőnyi István festőművész barátom mondta, hogy a tanárnak az a hivatása, hogy hibáikat fedezzen fel, mert ha erre nem képes, nem nevezhető tanárnak.

A helyes megoldást azonban már a művésznövendéknek kell megtalálnia, ne a tanár erőltesse a maga elképzelését, véleményét rája.

Persze tanítani is meg kell tanulni, mind magasabb fokon. Nem helyeslem, hogy egy frissen végzett diáknak még ki sem hűlt a padja a Zeneakadémián és már beválasztják tanárnak. Én is hosszú úton jutottam el a Zeneakadémiáig. Az első volt Kolozsvár, a negyvenes évek elején. Ott tanítottam egész fiatalon Ligeti Györgyöt. Szinte csodagyerekként került a kezem alá. Azután következett Székesfehérvár, s végül a Zeneművészeti Főiskola. A magam tapasztalatából mondhatom tehát, hogy tanítani is meg kell tanulni, nem megy az olyan könnyen. A tanári munka alapelvei közé tartozik, legalábbis a művészeti alkotómunka tanításában, amit említettem, hogy a hibákra kell ráirányítani a figyelmet. Ha több jó megoldás kínálkozik, az sem baj. Válasszon a növendék. Nem szabad rájuk erőltetni semmiféle külső hatást.

Talán ezen elv következetes alkalmazásának köszönhető, hogy volt tanítványaim oly sokféle egyéni stílussal, egyniségüknek megfelelő kifejezésmóddal jelentkeztek.

Mégis a tanár és diák között kell lennie valamilyen közös gondolatnak, amely lehetővé teszi az együttmunkálkodást. Több mint 25 évi zeneakadémiai tanárság után 1975-ben azért vonultam vissza, mert úgy éreztem, az újabb nemzedékkel már nehezebben tudom megértetni magam. Volt tanítványaim folyatták ezt a munkát.- Fordítsuk most már beszélgetésünk irányát Farkas Ferenc zeneszerzői működése felé. Említette Tanár úr Kodály pedagógiai műveit. Az ön életművében is szép számmal találunk ilyen rendeltetésű kompozíciót: hangszeres darabokat és gyermekkórusokat egyaránt. Azok a darabok, amelyeket a zeneművészeti szakközépiskolásoktól hallottunk eredetileg is pedagógiai céllal, fuitalok számára íródtak, vagy idővel a zenei és technikai fejlődés tette lehetővé, hogy ma már a középfokon tanulók is megszólaltassák ezeket a műveket, holott eredetileg felnőttek számára íródtak ?- A fuvolára és két hegedűre írott Szerenád pedagógiai céllal készült. Többé-ke- vésbé a fagott-szonátáról is ezt lehet mondani. A Piccola musica di concerto már eleve kettős céllal íródott. Mint címe is mutatja: hangversenyzene; ugyanakkor pedagógiai jelentősége van, különösen azért, mert az utolsó tétel aszimmetrikus ritmusa hasznos a fiatal kamarazenei együttesek ritmikai képzése szempontjából.-Eléggé ismert, hogy Tanár úrnak nagyon sok énekes kompozíciója van: dalok, kórusok, kantáták, stb. Hogyan működik a zeneszerzői témaválasztás? Bizonyos céllal, gondolatokhoz, érzésekhez keres költői szövegeket; vagy inkább szinte céltalanul olvas, önmagáért az olvasás öröméért, s egyszer csak egyik vagy másik vers „megszólítja” elindítva a zeneszerzői fantáziát?- Ez is, az is előfordul. Nagyon szeretem a költészetet, a szép verseket. Számomra a legszebb hangszer az emberi hang. E két tényezőből következik, hogy életművem jelentős része vokális jellegű: részben kórus, részben dal. Éppen mostanában számoltam össze, körülbelül negyvenöt magyar költőnek a verseit zenésítettem meg. Többek között olyanokat, mint Füst Milán, aki azt kérdezte: te az én megzenésíthe- tetlen verseimmel foglalkozol?... Hát úgy látszik, nekem sikerült megzenésítenem néhány Füst Milán verset.

Valóban úgy van, hogy olykor a vers keresi meg a zeneszerzőt, máskor a szerző keresi meg a verset. Végiglapozok egy kötetet, mert - mint mondtam - nagyon szeretem a verseket. Bennehagyom a könyvjelzőket olyan verseknél, amelyekről azt

67