Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11. szám - Vasy Géza: Csöndország költője
Vasy Géza Csöndország költője C söndország lehetne mesevilágunk földrajzi fogalma is, Buda Ferenc költészetével kapcsolatban azonban nyilván nem erről van szó. Az áttetszőén szimbolikus kifejezés a Kárpát-medencére utal, annak is Magyarország elnevezésű középső részére, s a közelmúlt évtizedek állapotára. Vagy talán mégsem csupán azokra? A ’83 című, s 1984-ben megjelent költemény, amelyben Csöndország fogalma is szerepel, egyértelműen kijelenti, hogy „Száz éve itt minden ideiglenes”, s ezzel a jelen állapotát történelmileg is különösen tartósnak, több emberöltőn végighúzódónak, az egyes ember által túl sem élhetőnek, múlttá sem tehetőnek láttatja. Ezt fejezi ki a vers egésze is, hiszen a mű gondolati alaphelyzete a történelemmel való, s a személyes érintettséget hangsúlyozó szembenézés. Viszonyítási ponttá válik mindaz, amit Petőfi Sándor neve és műve-magatartása jelképez, s így a száz év csak az egyszerűség kedvéért éppen annyi, voltaképpen az egész Világos utáni korszakról szó van, vagyis a vers keletkezésének időszakában egy és egyharmad századról. A költői világkép Csöndország jelenbeli létét azonban nemcsak a múlt felé hosszabbítja meg, elemzés helyett utalva csak a lehetséges kiindulópontra, hanem a jövőt is a jelenből fakadónak, azzal lényegében azonosnak láttatja: „Múltam csak sejthetem, / jövőmről mit sem tudok, / földbe enyészik a jelen, / Történelem!” Mint tudjuk, 1983 óta látványos történelmi fordulat tanúi lehettünk. A vers logikája szerint azonban a látványosság nem feltétlenül jelent lényegi változásokat is. Hiszen a hivatkozott száz év is bővelkedett éles történelmi fordulatokban, az e mű szerinti lényeg, az „ideiglenesség” nem változott, sőt, ki lehet jelenteni, hogy éppen a gyakori és éles fordulatok konzerválták a leglehetetlenebb állapotot, tették nemzedékekre végérvényessé az átmenetiséget. S mindez feltehetően összefügg az ország minősítő jelzőjével, a csönddel is. Hiszen ha sok és éles a fordulat, ha gyakoriak a rendszerváltások, ha túl nagyok a kilengések, ha forradalmak és ellenforradalmak követik egymást, ha hol kitüntetik a háború hőseit, hol kivégzik a háborús bűnösöket, előbb-utóbb minden állásfoglalás végzetessé válhat, s mint a történelem számtalan példával tanúsította is, mindenki, a legártatlanabb kisember is vétkes lehet a magát objektív- nek feltüntető „történelmi igazság” szemében. S így célszerű, önmentő magatartás, a hallgatás, a csönd. Csak Buda Ferenc eddigi életidejét, ezt a hatvan évet gondolva végig a hazai történelemben, bizony szinte folytonosan volt az embernek miről hallgatnia. A származás, a vallás, a politikai nézet, olykor még az iskolai végzettség is eltitkolandónak számított, s olykor a legjóhiszeműbb, legemberbarátibb cselekedet is megtorlandó és meg is torolt bűnné vált az éppen érvényes törvények vagy politikai gyakorlat szerint. Buda Ferenc — már éppen felnőtt fejjel, húsz évesen és debreceni egyetemistaként élte át 1956 forradalmát, s három verséért hamarosan egy évi börtönbüntetésre ítélték. Ötvenhatos és börtönversei évtizedeken át Csöndország rejtett zugaiban bujdokoltak, mígnem 1991-ben megjelenhettek a címe szerint is Csöndország kötet lapjain. Csöndország szimbólumának megszületéséhez a legszemélyesebb élménykor tehát 1956 és utóélete. 40
