Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 7. szám - Faludy György: Tárlatnyitó

Halloween-t, a Cream-et, de mindenekelőtt a Kis vörös kakast, — az önarcképet - ahogy a meghívón látom, remeknek tartom; a Fekete retket és a Minotauroszt még valójukban kell megnéznem, hogy megértsem.

Molnár Péter műveit, sajnos, csak prospektusból ismerem, kivéve a Kavicsokat, mely jó fényképen került hozzám. Bámulatos munkának tartom, mindenekelőtt azért, mert nagyon szép és ugyanekkor azonnal arra kényszerít, hogy a rendezetlen és mégis valahogy rendezett kövek tömegében a szimbolikus értelmet is megkeressem, mert hiszen, mint ahogy látom, Molnár Péter műveiben mindennek sokszoros értelme van. Mint Deucalion és Pyrrha történetében, a kövek emberekké változnak, vagy e kövek szimbolizálják az egyre növekvő emberiséget, mely egymás mellett éli talán a múltnál tűrhetőbb, de teljesen értelmetlen életét, míg az élelem és a levegő hiánya miatt elpusztul, azaz megkövesedik, mint ez a kavics? Vagy éppen a reményt fejezi ki Molnár Péter, hogy a katasztrófa rendeződik és elmúlik? Vagy más szimbólumok vagy elképzelések felé mutat? Nem tudom, csak éppen gyönyörködöm benne. Hasonló jelképet látok a Szürke táj, középen út-ban; a magános utast a szürke táj közepén, amit a kép, minden kommentár nélkül is szuggesztíven kifejez. Ugyanez volt az élményem a prospektussal, melyet fordítva vettem kézbe, úgyhogy nem láttam a címet és a kilenc szeletre osztott félkör láttán Sienára gondoltam, még mielőtt megfordítottam volna és láttam a Siena még egyszer címet. És hadd adjam még hozzá, ami Molnár műveiben még ezenkívül és minden alkalomkor megragad és elragadtat: az ábrázolt dolgok színeinek és színösszetételeinek példátlan ízlése és szépsége.

Karakas András: Halloween

86