Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5. szám - Kabdebó Tamás: „33” - II. rész
kók), Krimhilde viszont félnehézsúlyú volt és akkora pofont adott protagonistánk- nak, a legszebb ajándék helyett, hogy máig ég emléke. Káté baráti köréhez két angol tartozott, akik a Worcester College-ban laktak és csütörtökönként a Spooner kiasasszonyokhoz mentek, vele együtt teára. Carrington a harmincas éveinek vége felé cammogó, cserzett bőrű tengerimackó volt, hajóskapitány, ki óceánjáró útjait megszakítván, tanulni jött. Carrington agyarai közül soha nem hiányzott a pipa és mellőle a nyálasképű Beverley, aki talán azért volt ott, hogy barátja minden aranyköpésén nevessen. Káté bejárt a College-ba, innen indultak hármasban „pusztítani”. (Carrington kifejezése. „Hehehe”, röhögött Beverley.) A kisasszonyok20 szép, nagy györgykorabeli házban laktak, szendvicseket, aprósüteményeket szolgáltak föl (muffin-t, cream cake-et, scone-t tejszínhabbal, foldie- per jammel). Az ozsonna bekebeleztetvén (ez volt a pusztítás), Laura kisasszony zongorához ült, Mona kiasszony Schubert dalokat énekelt. Két-három vendég volt még ott rajtuk kívül. Igyekezniük kellett, mert Carrington szendvicset csinált a szendvicsekből (kettő közé egy harmadikat tett) és fölhabzsolt mindent. A nyár elején a Meadow-ra (mező) jártak a magyarok fejelni (a kis Csé, azaz Andris, jól adta elő azt a sportot), Müllerrel uszodába, Palival evezni, fürdeni a Cher- wellbe, illetve a Temzébe. Bertrand Russel unokája akkoriban ülte 21. születésnapját, ami egy angol ifjú életében (még ha Earldom várományosa is) a legnagyobb társadalmi esemény. Tradicionálisan akkor válik egy angol nagykorúvá. A tejfólösképű iíjú Bertram, egyébként a folyóparti Magdalen College lakója, nagyszabású punt21 partit rendezett a Cherwellen. Anne cipelte Kátét oda, aki ódzkodott a Bertram által irányított vezér- puntba ülni, a csónak hasában elhelyezett pezsgősüveg-sereg ellenére is. ,A kis lord már részeg” — mondtam Anne-nak -,,s nekem nincs kedvem ruhástól fürdeni”. S mivel a nők olykor nem hallgatnak az okos szóra, az előre látott esemény bekövetkezett. Bertram részegen a vízbe esett, Káté kihúzta. Egyetlen ruhája csuromvizes lett. A vizsga nem volt nehéz, Pali és Káté könnyű szívvel készülődtek Itáliába. Még azonban le kellett tudni egy londoni házibuli meghívást. Ez Richmondba szólt, egy nagy kertes házba, Elizabethékhez, aki különbözeti vizsgájának sikerét ünnepelte. Káté kölcsönkérte a magyar segédkertész oldalkocsis motorját, Zádor Pista, a közgazdász, került a kocsiba, Pali volt a mithfarer. Az alkotmány a High Wycomb-i dombokon kilehelte lelkét, talán a boszorkányok átkozták meg, kik a dombtetőn szoktak szombatolni és az aranygombos kastélyban feketemisét tartani. Éjfél után, autóstoppal érkeztek Elizabethékhez, az asztalokon völggyé evett ételhegyek, félüres üvegek tízesével, duhaj diáksereg. A házi kisasszony a fogadó díványon ült nyersselyem ruhában, mely kiemelte arcának szokatlan rózsapírját. És ez nem a pirosító, hanem a piros bor színe volt. „Ülj mellém”, szólt Kátéhoz hangosan az egyébként halk szavú leányzó. Beesett mellkasa pihegett, mint a kismadárnak. Midenütt félsötét volt, vagy egészen az. „Egész este vártam rád”, rebegte a lány teljes odaadással és rátapadt a fiúra. 20 Hajdani édesapjuk, a híres Spooner professzor, olyan szellemes ember volt, hogy egy vicctípust, a spoonerizmust, róla nevezték el. Magyar példával: ha valaki hülő üllőt mond ülő hüllő helyett, az spoonerizmus; angolul: shining whits, whining shits helyett. 21 Laposfenekű, csáklyával tolt csónak 57
