Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - László Ferenc: A kicsi „tót” (Bartók műve a műjegyzék és az összkiadás között)
sú népdal dallamához társul itt egy kínosan költőietlen, hazafias szöveg. Az aláírás ismerős: „(Havas-Bartók)”. Ez esetben csakis úgy értelmezhetjük, hogy Havas a Magyar népdalok című Bartók-Kodály füzet 2. dalát szövegezte meg s adta közre eredeti Bartók-dallamként. Egyelőre semminő biztos magyarázatot nem tudunk fölhozni a következő esetre. A Geszler-tankönyv második kötetének 52. lapján kétszólamú karmű jelent meg „(Bartók-Sztankó)” néven, Harangszó címmel és szövegkezdettel. A Szőllősy-mű- jegyzék 1976-os kiadása (Újfalussy József: Bartók Béla. 3. , javított kiadás, Budapest 1976, 506-542.1.) 32/a. sorszámmal említi. Formai ismérvei szerint az, aminek a jegyzék mondja, kétszólamú a cappella darab, de mivel a 12 ütemből mindössze 3- ban szólal meg egyszerre a két szólam, valójában csak a kétszólamúságba bevezető, szerény igényű tandal. Sztankó Béla (1866-1939) a lexikon tanúsága szerint jelentős zenepedagógus, tankönyvszerző és zenetörténész volt. Szeretnők hinni, hogy a művecskét nem Bartók szerezte Sztankó szövegére, hanem hogy, ellenkezőleg, Sztankó használt föl s alakított át a maga céljai szerint egy Bartóknál talált dallamot. Ez lehetett egy népdal-lelet, valahol a C-osztály legvegyesebbjében, de az is elképzelhető, hogy az A kicsi „tót” környezetében további gyermekdedségeket is szerzett Bartók, melyeket a sorozatba foglalt öt darabbal egyetemben Geszler és munkatársai rendelkezésére bocsátott. , Azt az eshetőséget mindenestre ki kell zárnunk, hogy a „Geszler-féle” Bartók-da- locskák Bartók tudta nélkül kerültek volna a nyilvánosság elé. Az idézett tankönyv két kötete 1914-ben, illetve 1917-ben jelent meg, a darabokat az 1928-as második, átdolgozott kiadásban is kiadták. Bartók már az első világháború éveiben is tekintélyes zeneszerző és zeneakadémiai tanár volt, még inkább 1928-ban. Nem vállalhatta senki, hogy ujjat húzzon vele. Biztosan hevesen kikérte volna magának, ha szellemi termékeit, ha csak a legszerényebbeket is, elkalózkodják tőle. így tehát a Geszler-tankönyvek tanúsága szerint Bartók igenis folytatta valamikor az 1905. december 20-án kelt fogalmazványt, de az abban bennefoglalt öt dalon kívül további gyermetegségeket is írt, s munkája gyümölcsét nem tartotta meg, ahová eredetileg szánhatta őket, a családi használat szűk körében. Megjegyzendő, hogy Geszler tankönyvei Rozsnyai Károlynál jelentek meg, s hogy a századelőn Bartók is kapcsolatban állott ezzel a zeneműkiadóval, így például nála jelent meg 1906- ban a már említett Bartók-Kodály sorozat, a Magyar népdalok, majd a Három csíkmegyei népdal, a Két portré, később a Gyermekeknek is. Elképzelhető, hogy a kiadó hozta össze Geszlerrel. Szőllősy András a Geszler-könyvek alapján azonosította az öt vers közül kettőnek a szerzőjét. Pillanatnyilag ez a tartalomjegyzék: 1. Almos vagyok, édesanyám, lelkem... (Peres Sándor verse) 2. Ejnye, ejnye, nézz csak ide... 3. Puha meleg tolla van a kismadárnak... (Havas István verse) 4. Bim bam bim bam zúg a harang... 5. Esik eső esdegél... Kevés esély van arra, hogy a másik három dal költőjét is azonosítsuk. Tudtunkkal nincs a századelő gyermek- és ifjúsági irodalmának összefoglaló repertóriuma. Tankönyvről tankönyvre keresni, az akkori költők és költőcskék temérdek kötetét, s a sok folyóiratot végigböngészni olyan sziszifuszi feladat volna, melyekre nem vállalkozhat a mégoly szorgalmas zenekutató sem. A tűt a szénakazalban legfönnebb nagy szerencsével lehet megtalálni. Kivételes szerencsének tartanók, ha e tanulmány valamelyik olvasója eligazítana. íme a költőjüket kereső versek, illetve töredékek: 57
