Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 9. szám - Bartók Béla halálának 50. évfordulójára - Bónis Ferenc: Szemtanú a Bartók-korból (Radnai Mihály zeneszerző naplójából)
zenekritikusi működése során is jóindulatú méltánylással írt Radnai újonnan bemutatott művéről, az Orkán vitézről.24 És mégis: noha ítéleteinek igazságát nem igazolta az idő, érdemes megismernünk Radnai Miklós vélekedéseit. Bartók és Kodály korának egy küzdelmes időszakát mutatják meg, konzervatív nézőpontról szemlélve. A naplónak egy, 1918. november 10-ét követő hosszabb szakaszát idézzük fel: [Waldbauer] Imrével25 folytatott hosszabb beszélgetésem, a forradalommal kapcsolatos zenei átalakulásokról, furcsa eredményekre vezetett. Szerinte, bár ő tudja, mert jól ismer, hogy becsületes gondolkodásból eredt, mégis hiba volt tőlem, hogy Bartók és Kodály táborába nem szegődtem, velük az érintkezést nem kerestem. Pedig, meg van róla győződve, a legjobb barátok lennénk és lehetnénk, mivelhogy ők is tiszta kezű és lelkű művészek, ha kölcsönösen megismernénk egymást. Most valószínűleg ők kerülnek a zenei élet vezetésének élére, ami, személyemet nem tekintve, feltétlenül nyereséget és előnyt jelent a magyar muzsika fejlődésének. Mind ez persze összefügg az akadémián leendő tanári változásokkal is, ahol könnyen kieshetek Molnár Antallal szemben a jelölésből, aki minden erejével és ügyességével felkínálta nekik magát, járt a nyomukba és körülhízelegte őket, már régtől fogva. Szinte kíváncsi vagyok, hogy a forradalomnak ez az engem személyesen is érdeklő és érintő része, vájjon megint csak a pajtáskodás, kijárás és hízelgés alapján fog-e eldőlni, vagy talán érdemekről és értékekről is esik-e majd szó benne? Én világosan megmagyaráztam Imrének, hogy az én távolmaradásom Bartók, Kodályéktól, semmi másnak nem tulajdonítható, mint az ő zárkózott, hideg és részvétlen viselkedésüknek. Elvégre ők az öregebbek, nekik kellene biztatással és egy kis érdeklődéssel, jóakarattal az ember elé jönni, hogy baráti érintkezést köthessünk. Nekem soha se volt ellene kifogásom, de megalázkodni, azt nem tudok. És ha csak ilyen módon juthatok valakihez, akkor inkább nem jutok el hozzá; ennek nem teszem ki magam se most, se majdan. - Hát várok és figyelek! November 16-dikán, hideg és borús, zimankós és havasháztetős téli napon, kikiáltották a magyar köztársaságot, melynek egyelőre gróf Károlyi Mihály a kormányzója. Elnökválasztás később lesz. Nincs társaság, ahol 10-15 percenként vissza ne térne a beszéd a politikára. A várható jó, és a veszedelmesen fenyegető rossz: a bolsevizmus, minden lelket kétségek és remények között hány. Az akadémiai tanárság ügye valóban felszínen van. Siklós biztatására a napokban elszánom magamat keserves utaimra és bejárom az ügyemben a fontosaknak vélt embereket. Keserves alázkodás, de meg kell lennie. Csak azután ne történjék hiába minden fáradozásom. - November 18-dikán délután három embert intéztem el. Elsőnek Mihalovich Ödönt, az akadémia öreg v. b. t. t. kegyelmes igazgatóját. Nagyon kedves volt, mint velem mindig is, megköszönve ajánl- kozásomat, de, mint ahogy kifejezte magát, a költségvetéstől függ a dolog, aztán három fiatal emberük is van (Siklós, Weiner, Kodály) az elméletre, azonban hát: „kommt Zeit, kommt Rat!”26 Evvel kegyelemben elbocsátott. Második Oszwald János27 volt, akit elővettem. Az öreg nagy szí24 „A filharmonikus hangverseny ezúttal magyar újdonságot hozott: Radnai Miklós Orkán vitéz című, zenekarra és tenorhangra írt művét. Az öt részből álló munka annak mutalja Radnait, akinek már rég ismerjük: a fiatalabb magyar zeneszerzők közt igen számottevőnek. Jól ismeri a modern zenekar fegyverzetét, ha kissé gyakran is zörgeti. Egy hősnek szerelme, küzdelme és győzelme volna az összekötő gondolata a tételeknek, melyekben sok jó illusztráló, harmonikus és színbeli ötlet van elszórva. Csak magyarsága merít egy már mohosodó forrásból: a megunt műnépdal állott vize érzik rajta. Nagy sikere volt. A tenorszólót szépen énekelte dr. Székelyhidy.” Kodály Zoltán: Visszatekintés, II: 348. lap 25 Waldbauer Imre (1892-1952): hegedűművész, az 1909-ben alakult Waldbauer-Kerpely vonósnégyes primáriusa. Ez az együttes mutatta be Bartók első két és Kodály mindkét vonósnégyesét (az első kvartettek bemutatása idején Molnár Antal működött brácsistaként). 26 „Idővel megjön a jótanács.” 27 Oszwald János (1858-1920): zeneíró, tanár. 1903-tól 1919-ig zeneelméletet tanított a Zeneakadémián. 49
