Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Sánta Gábor: Morbus hungaricus (elbeszélés)
- Tudod, bizonyos dolgokat képtelen vagyok elfelejteni. A pofonokat egyébként jól állom, de csak, ha nem érnek különösebben váratlanul. Ám azokat, amelyeket akkor kaptam, amikor boldog voltam és nem számítottam rájuk, nem tudom megemészteni. Különösen egy kocsikázást... Azt a kiszolgáltatottságot, és hogy aztán elmúlt belőlem valaki... Mindezek, úgy tűnik, nemcsak az emésztésembe szólnak bele, de a szívemet is megviselik... Valami derengeni kezdett. Közös ismerőseinktől hallottam egy lányról, akinek távozását Kálmán nehezen heverte ki, de ez a kocsikázás új volt. Mégsem kérdeztem. A titok könnyebben feltárul, ha nem feszegetjük ajtaját, hanem engedjük, hogy magától nyíljon meg. Ráadásul nem biztos, hogy minden, ami Kálmánnal kapcsolatos, rám is tartozik. Ha igen, a barátom úgyis elmondja. Megpróbáltam elhumorizálni a kétségbeesését.- Rá se ránts, cimbora! Az ember ma már ritkán hal bele éppen abba, amitől a legjobban szenved. Fütyülj rá! A hősöknek meszeltek, Kálmán. A huszadik századnak egyszerű bakákra van szüksége és nem hősökre... Hát nincs igazam? Erre tanít a világ legnagyobb kurvája, a történelem... Kálmánnak váratlanul felderült az arca.- A világ legnagyobb kutyája? így mondtad? Ez óriási! A történelem, mint a világ legnagyobb kurvája. Óriási! Nem igazán értettem, hogy mi tetszik neki ennyire. Nem számítottam ekkora sikerre; csak úgy beszéltem, hogy mondjak valamit. Tanácstalanul néztem a válltáskájában kotorászó barátomat. Egy gyűrött papírlapot tett elém.- Nézd! A Csónaki nemrég mutatta nekem ezt a verset. Éppen arról szól, amiről az imént szóltál: História „lábaim között a szél fütyül" 1. nem fütyülök a történelemre hiába rázza béna farát mint egy léha rongy nő ki magát harminc ezüstért adja nemre fajra és korra tekintet nélkül vendége bőven van pedig rút de csámpás lába közt a kormányrúd jól áll s aztán csak úgy emlékül mintegy bogarat gombostűre tűz e Nagy Gyűjtő a történelem 2. egyszer fütyültem csak rá hízékony lába ma is fáj mert ágyékon rúgott mikor jól kibabrált velem hát én azóta nem vagyok szűz Mit mondhattam volna?-Jó vers, Kálmán. Csak nem egészen értem... Ez a Csónaki! 23
