Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Mi az, hogy autonóm plakát? (Pócs Péterrel beszélget Kozák Csaba)
A műtermed, tele van só-gyurma figurákkal, amik az utolsó majd’ 10 év plakátjainak jellegzetes motívumai. Ezekkel valahol a szobrászat területére kalandoztál. Honnan jött az ötlet, hogy beépítsd a plakátjaidba ezeket a háromdimenziós elemeket ? Szerencsésnek tartom magam, hogy ötvös szakon végeztem, ahol különböző anyagokkal közvetlen kapcsolatba kerültem. Tehát a háromdimenziós gondolkodás a kezdetektől jelen volt. Ugyanakkor a külföldi tervezők grafikai világát megismerve saját nyelvet kerestem. Ekkor találtam rá az óvodások által használt matériára. Mára a só-gyurmából pirogránit lett, mert ez kiégethető, tehát időtállóbb anyag. Most jöttél meg Tmavából. Milyen sikerrel szerepeltél? Már az is sikernek könyvelhető el, hogy a nemzetközi zsűri tagjai közé hívtak, akik egyben a Master’s Eye Award díjat kapták. Megemlítenéd az utóbbi idők legfontosabb publikációját? Alain Weil és Milton Glaser szerkesztésében meg fog jelenni a világ 100 plakátja című kiadvány, ami az 1945 és 1990 közti időszakról szól. Ebben egy munkám helyet kapott. Egy olyan világban, ahol pár száz kilométerre háború van, másutt emberek halnák éhen, mi lehet a művészet szerepe? Legalábbis a műfajomat tekintve, a művészet a legjobb értelembe vett propaganda teljes eszköztárát kell, hogy felvonultassa a humánum nevében. A művészet hidat kell képezzen az emberek között. Budapest, 1994. szeptember 29. ji/wfua, bouvun a «»fodrai 80
