Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Pető Tóth Károly: Magányos boros éjszakák (vers)
Pető Tóth Károly Magányos boros éjszakák (Lonely winy nights) Eljött az éj és kiürült három üveg, magad vagy s ezt el kell hogy tűrjed. Nincs itthon az asszony, eltűnt már két hete, magad ellen magadat megvédheted-e? Lemész a kocsmába és veszel még két litert. Nem maradt semmid, de ennyi még épp kitelt. Hazamész, köszön a szomszéd, a szeme oly sivár, ő már előre tudja, téged otthon mi vár. Eljött érted egy hosszú, magányos, boros éjszaka. Tudtad ezt, 6 tudtad, hát miért jöttél még haza?! A Semmiben cikáznak a megőrült porszemek, úgy nézed őket, mint aki tegnap volt gyerek és ma már férfi. Senki sem érti és nem kéri senki sem: „gyere ide te senki, bújj hozzám szelíden szivem!” Lerogysz egy székre s megkezded az egyik litert. Hol a gitár? Játszani Creamet, Mayallt, Hendrixet? Már nem hiszed, hogy visszajön, itt csak ők segítenek, melegít a bor, föltüzel a zene. Itt egy szóló mindenkinek!!! Itt van érted az éj, a küszöbön kutya kaparász. Ha most betoppan a Nő, csókold és ne magyarázz! De csak magam vagyok, szemeim éjáztatta ablakok s ha szólnék, s ha szólnék is, ha mégis szólnék... hallgatok, mert nincs kinek, ez az este is hideg és elégett a gitár és elég lett a zene, amit az ÚR belétett.
