Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 10. szám - S. Benedek András: Dallamtalanul; Barbárok (versek)

Béke lesz itt,

s nemcsak parancsra! Már nem kell a keleti bástya;

S nem kell a nép, a balga,

Mely sírját önmagának ásta.

Itt már nem épül katedrális,

Róma nem küld koronát.

Lejárt az ezeréves bérlet,

S visszaigénylik Pannóniát.

S ha jön új raj, másfajta nép,

Vize már nem, de földje lesz elég, Hisz önként átadja helyét E sorsverte töredék.

II.

Nincs már mit adnunk adóba,

Nem kell az üres hodály,

Hisz így is övék a fél Fasor,

És övék Bartók, és övék Kodály.

Nem kell a magyar ipar sem!

Olcsóbb a gőgös Paris-ba A digitális nyereg,

S az albino paripa.

Induljunk inkább végső rohamra, Mutassuk meg, még vagyunk, Félszemével

nem Dómot csodál majd Jó Sütő hadnagyunk.

Előre hát az Óceánig!

Valahol Vizcayanál vár Végső nyughelyünk,

A mór-magyar álomhatár. III.

III.

Vagy menjünk vissza Napkeletre?! Lassan úgyis besárgulunk - Újguriában szemlét tart felettünk Vontszemű, bölcs Hadurunk.