Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Mi az, hogy autonóm plakát? (Pócs Péterrel beszélget Kozák Csaba)
Plakátjaid esetében azt vettem észre, hogy mindig azonosítható az alkotó, anélkül, hogy olvasnám, a szignót. Aki ismer, tudja, hogy ez egy Pócs plakát. Ki felé és mennyi kompromisszumot vagy hajlandó tenni? Én úgy látom, hogy sokszor teljesen átértelmezed az adott témát, úgy fordítod a saját nyelvezetedre, hogy többször eluralkodsz azon. A megrendelő felé semmilyen kompromisszumra nem vagyok hajlandó. De a témát, a feladatot kellő alázattal igyekszem körbejárni és tisztességesen megoldani. Ugyanakkor csak magamat adhatom. Ha jól tudom, többször visszautasítottak. Természetesen. Nagyon kevés esetben történik meg az, hogy a megrendelő elvárásai egybeesnek a tervezőével. A jó megrendelő szerintem olyan, aki csak felkérést ad, és nem próbál befolyásolni. Például a belgrádi Atelje 212-nek csináltam egy olyan plakátot. Erdman Mandat-ját, ahol a szimbólumok használatánál felmerültek politikai félelmek, de mégis kinyomtatták, mert úgy gondolták, ha a feladatot nekem osztották, akkor nincs joguk beleszólni az eredménybe. Ez mindig az én felelősségem, én viszem el a balhét. Az más kérdés, hogy esetleg többet nem fognak megkeresni. A megrendelőt én egy szponzoráló, az akciót fizető egyénnek fogom fel. Igyekszem azonosulni a feladattal, hogy ezt mennyire nyomja el a Pócs, az más kérdés, azon lehet vitatkozni. Gondolom, te már rég nem viszel referencia anyagot a munkásságodról. Visszatérő megrendelőid vannak ? Ahová referencia anyagot kell vinni, ott már baj van, ott a megrendelő nem tudja, mit is akar. Lehet, hogy nem is plakátot. Én az olyan megrendelőt szeretem, aki tudja, vagy legalább nagyjából tudja, hogy én miként kezelem a plakátot. így nagyobb az esélye, hogy a létrejött mű mindkettőnknek megfelel. Ugyanakkor rengeteg katalógust, emblémát, arculattervet is csináltál. Van-e sorrendiség plakát és ezek között? Mihez mi biztosítja a pénzügyi hátteret? Nálam a plakát a legfontosabb. Ahogy a hangszereknél az orgona a királynő, úgy szerintem az alkalmazott grafikában a plakát a király. Ha lehetőségem lenne rá, akkor csak plakáttervezéssel foglalkoznék. Sajnos soha nem tudták ezt a műfajt annyira megfizetni, hogy ebből meg lehessen élni. Éppen ezért mással is foglalkozom. Ha már itt tartunk, melyik az a plakát, amit a legdrágábban adtál el? Volt olyan meghívásom, ahol egy tervért 3000 DM-et fizettek.Vagy a Hommage ä Max Ponti és a Toulouse Lautrec meghívásos kiállításra készített terveimért 200.000 Ft körüli összeget kaptam. De ezek csak egyedi esetek, mert Magyarországon talán 80.000 Ft volt a legnagyobb összeg. Most az átlagár - annak ellenére, hogy én általában többet kérek - körülbelül 50.000 Ft. Munkásságomat nem az anyagiak motiválják, mert ha kell, ingyen is tervezek plakátot. A szerzői jogokat is eladtad? Nem. A szerzői jog mindig az enyém, bárhol, bármikor kiállíthatom ezeket a plakátokat, tehát én rendelkezem velük. Általában hány példány számban jönnek ki a plakátjaid? Kis példányszámban, 1500-2000 a maximum, de inkább 500-ról beszélhetünk. Te túllépsz a korábbi munkáidon, vagy pedig elteszed, dokumentálod a plakátjaidat? Nagyon komoly anyagot gyűjtöttem össze. Azt szoktam mondani, hogy ez az én takarékbetétem, ami ugyan jelen pillanatban nem átváltható, de remélem, konvertibilis. Amennyiben én vagyok a megrendelő, a szokásos 50-100 darab helyett ezekből 500 példányt spejzolok, legalábbis az utóbbi 10 évre visszatekintve. 74
