Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 9. szám - Legenda Szabó Lőrincről (Összegyűjtötte Albert Zsuzsa)
ezeket diktálta Gabusnak. Ott állt a háta mögött, és úgy mondta a szövegeket, hogy az interpunkcióra is rendkívüli mértékben figyelt. Közben átélte újra az élményeket és zokogott: zokogva diktálta pontosan a verset, és zokogva azt mondta: „pontos- vessző, mondtam, hogy gondolatjel, mondtam, hogy vessző. Nagybetűvel írd!” Közben mondta zokogva a versszöveget. Ez rendkívül jellemző volt rá. Lakatos I.: Szenvedélyes levélíró volt, engem mindig mérhetetlen csodálkozással tölt el, hogy csak a feleségéhez, akivel mégis együtt élt, két vaskos kötetre való levelet intézett. Mi, barátai is tudhatjuk, hogy nekünk hányszor küldött levelet, de a szerelméhez, Korzáti Erzsébethez is legalább annyit, amennyit a feleségéhez, és nemcsak őhozzá. Nagyon érdekesnek tartom ezt a szenvedélyét, mert vele valamiképpen naplószerűen akarta életét megörökíteni, ezért lángolt benne ez a mérhetetlen szenvedély levelezésben is. Sándor Judit: Kisklára is egy csomó levelét őrizte, a legkülönbözőbb helyekről írt neki, pl. a fekete-erdei nyaralásból, a Titi-tó partján nyaralt. A Shakespaere nyarai voltak ezek, akkor azt hiszem, hogy az Ahogy Tetszik-et fordította, és hihetetlen anyagot fordított le egy nap alatt, és ugyanakkor még képes volt egy 4-5 oldalas levelet írni a lányának. Még a levelekről annyit szeretnék mondani, hogy az egész dolog, amiből én az egyetlen könyvecskémet megírtam Szabó Lőrincről, a költő apáról, onnan eredt, hogy Nagyklára, amikor már - hát már nagyon öreg volt és nagyon gyöngült - egyszer megkért engem, hogy tegyem meg, itt vannak az ő levelei, amiket ő írt Lőrincnek, hogy azokat olvassam föl, mert már nagyon rosszul lát, és azt szeretné tudni, hogy miket írt ő az évtizedek folyamán azokban a levelekben, mert ha megmaradnak az ő halála után, valószínűleg a nagyközönség elé fognak kerülni, tehát hogy azokban a levelekben nincs-e valami olyan megbélyegző, difamáló, és olyan túlzott kifejezés, amit ő a pillanatayi elkeseredésében írt, és ami nem akarná, hogy az emberek elé jusson. Akkor találtam rá arra a több levélből álló sorozatra, amit Lőrinc akkor írt Nagyklárának, mikor a „tüdőcsűcshuruttyát” a Tátrában, mert így íija, ahogyan a gyerek mondta, a hároméves gyerek, gyógyították, és Lőrinc mindennap beszámolt a gyerekről, a kislányról, hogy mit mondott, hogy viselkedett, és ez a fantasztikus, jelenetszerű, szinte párbeszédek formájában dramatizált levéláradat, ez adta az ötletet ahhoz, hogy Lőrincet megörökítsem, nemcsak úgy, ahogy az X számú versében, amiket a gyerekekről írt Versek a gyerekszobából címmel, vagy amiket a gyerekeknek írt, hanem így, a levelekből. Hárs E. : Az egyik legromantikusabb ügy volt Anna főhercegasszonnyal folytatott levelezése. Tudvalevő, hogy Anna József Ferenc főhercegnek a felesége volt, aki rajongott Szabó Lőrinc költészetéért. Állítólag az összes versét kívülről tudta. Amikor jöttek a változások, jött 1945, akkor az egész család kimenekült Portugáliába, viszont Lőrinc fontosnak és szükségesnek tartotta, hogy valamilyen kapcsolat maradjon közöttük. Volt egy debreceni ismerőse, a Varga Irénke, aki a berni követségen dolgozott. Neki írta a leveleket, és ő továbbította azokat azután Lisszabonba, Esto- rilba. Ott laktak ezek az előkelő emigránsok. És ugyanúgy jött vissza Bernen keresztül a válasz. Garainé Varga Irén: Bernből én már csak szabadságra jöhettem haza, a következő évben, 1948-ban, addig csak leveleztünk. És ami ennél még sokkal fontosabb, én csomagokat küldtem nekik, bár egy követségi embernek nem volt olyan horribilis jövedelme Genfben sem, és az én családom is nyomorúságban szenvedett a háború után, de tudtam, hogy nekik még rosszabbul megy. Lőrinc jellemzésére van itt egy lelkendező levele, amiben hálálkodik a csomagért. Ezt írja 1947. december 18-án: „Gondolom tegnap, vagyis hogy mondjam csak, gondolom a levél vételét megelőző napon, tehát Maga felől nézve a dolgokat mégis tegnap, kapott tőlem levelet, köszönő levelet és egy kis beszámolót. Ez a kézhezvétel még jövendő dolog, mégis, mint 56
