Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 9. szám - Bartók Béla halálának 50. évfordulójára - Bónis Ferenc: Szemtanú a Bartók-korból (Radnai Mihály zeneszerző naplójából)
geztem az akadémiát, Fodor Emi? markolt meg, kinél 1911 ősze óta tanítok. Természetesen itthon is, mivel ez sokkal többet jelent jövedelemben, mint az iskolai fizetésem. Félig gymnásiumi, félig akadémiai életemben derülten emlékszen vissza két zenész tanáromra, mindketten matematikusok: Müller László és Bruck Ferenc, akik már akkor szerettek és becsültek. Sőt, egyszer 20 korona pályadíjat is nyertem az iskolában egy gordonka szonátával. [... ] Az Akadémián Molnár Géza dr.8 9 zenetörténeti és esztéetikai előadásait élveztem nagyon. Járosy10 11 rossz liturgi- kája és Kún László11 hihetetlenül jól átmulatott karének órái feledhetetlen derűs órák. A szerencsétlen sorsú, többszörösen öngyilkos, iszákos Szabó Xavér Ferenc12 után nagy és tanulságos élvezet volt Siklós Albert13 hangszerelési és partitúra olvasás órái. Néha-néha megjelentem Szabados Béla14 zongoraóráin is, hol tudásom miatt kiváltságos volt a helyzetem. [...]így érkeztem testben-lélekben erősödve az otthon, az édesanyám művelt, szerető, nemes és délceg leikétől edzve, biztatva, okulva és tanulva a korig, az évig, amikor életem már a nyilvánosságé kezd lenni és avval mind több és több szállal kapcsolódik össze. 1911-től 1919-ig Radnai a jónevű budapesti magán konzervatóriumban, a Fodor Zeneiskolában tanított zeneelméletet. 1913-ban elnyerte a Székesfőváros Ferenc József koronázási ösztöndíját, melynek segítségével, a „nagy béke” szinte utolsó pillanatában, nagyszabású tanulmányutat tehetett Németországban, Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában. 1916 és 1917 között egy némajátékon — pantomimon - dolgozott, melynek librettóját, Oscar Wilde elbeszélése nyomán, ő maga írta. Ez lett főműveinek egyike: Az infánsnő születésnapja, melyet 1918. április 26-án mutatott be az Operaház. Következő naplóidézetünk a sikeres bemutató viszontagságos előkészületeinek epizódjait hozza közel a mai olvasóhoz: 8 Fodor Ernő (1878-1944): zongoraművész, zenepedagógus, Budapest konzervatórium-jellegű legjelentősebb magánzeneiskolájának alapítója és haláláig igazgatója. Az intézet 1903-tól 1952-ig működött. A Fodor Zeneiskola néhány híres tanára: Kovács Sándor, Senn Irén, Varró Margit, Kálmán György, Reiner Frigyes, Weiner Leó, Hammerschlag János, Kabos Ilonka, Kadosa Pál, Waldbauer Imre, Kerpely Jenő. 9 Molnár Géza (1870-1933): zenekritikus, zenetörténész, zeneesztéta. 1900-tól tanított a Zeneakadémián. Magyar zenetörténeti munkái fölött jócskán eljárt az idő. (Molnár Antalnak csak névrokona volt.) 10 Járosy Dezső (1882-1932): temesvári székesegyházi karnagy, 1917-től alapító-főszerkesztője a Zenei Szemlének, mely a húszas évektől, Szabolcsi Bence szerkesztői és Tóth Aladár főmunkatársi közreműködésével, az újabb magyar zenei törekvéseknek európai kitekintésű orgánuma lett. 11 Kun László (1869-1939): cimbalomművész, karmester, zeneszerző. 1897-ben a Vígszínház karnagya és a Zeneakadémia tanára lett. Az általa alapított Országos Szimfóniái Zbnekar élén több új magyar mű bemutatóját vezényelte. 1921-től Amerikában élt, ott is halt meg. 12 Szabó Xavér Ferenc (1846-1911): zeneszerző, 1888-tól a Zeneakadémia hangszerelés- és partitúraolvasás-tanára volt. Bartókot és Kodályt is tanította. 13 Siklós Albert (1878-1942): zeneszerző, pedagógus, 1905-től 1909-ig a Fodor Zeneiskola, 1909-től haláláig a Zeneakadémia tanára. 1918-tól az Akadémia egyik zeneszerzés-tanszakát vezette (a másik tanszak vezetője Kodály Zoltán volt). A régi magyar zene emlékei közül többet igazított az újabb kor követelményeihez. 14 Szabados Béla (1867-1936): zeneszerző, 1893-tól 1932-ig a Zeneakadémia tanára, 1927-től a Nemzeti Zenede főigazgatója. O komponálta a Magyar Hiszekegyet. Számszerűen gazdag életművének legnagyobb része: operett. A Kodály ellen folytatott fegyelmi tárgyaláson Szabados meglehetősen dicstelen szerepet játszott. 45