Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Mi az, hogy autonóm plakát? (Pócs Péterrel beszélget Kozák Csaba)
Mi az, hogy autonóm plakát? Pócs Péterrel beszélget Kozák Csaba v ágjunk a közepébe! Mi az, hogy autonóm plakát ? Az autonóm plakát elsősorban képzőművészeti oldalról közelít az adott feladat felé, számomra ez azt jelenti, hogy ha az adott plakát aktualitását is veszti, akkor is képzőművészeti értékeket hordoz, tehát azok megmaradnak. Gondoljunk Toma- szewski Henry Moore - plakátjára, amit 1959-ben készített, melyet nyugodtan 1994-1995-tel is lehetne datálni. Van-e sorrendiség képzőművészet, alkalmazott művészet vagy akár plakátművészet közötti Erre kétféle választ tudok adni. Egyrészt Magyarországon - most inkább a plakátművészetre gondolok - ez a műfaj lejáratódott, ennek természetesen megvannak az okai. De más országokban, például Lengyelországban egyenrangú a képző- művészettel. Attól függ, ki műveli, hogy műveli és milyen a hozzáállása. Remélem, hogy plakátjaim képzőművészeti indíttatásúak, képjellegűek. Minőségükről viszont nem én vagyok hivatott beszélni, de azért úgy gondolom, beleférnek a képzőművészetbe. Egy adott történelmi szituáció függvénye lehetett-e, hogy a lengyeleknél mindmáig ilyen erőteljes ez a műfaji Ez valóban történelmi szituáció kérdése volt. Lehetséges-e, hogy ez a műfaj engedhette meg a legtöbbet magának, mivel minimális pénzt igényelt és közvetlenül hatott a tömegekre? A lengyeleknél speciális volt a helyzet, mert a II. világháború után Varsó teljes lebombázását követően a város újjáépítéséért, az ország újjászületéséért indított harcban a plakátnak is nagyon fontos szerepet szántak. Ezeknek a plakátoknak az alkotói viszont a legkvalitásosabb grafikusok és festők voltak. A plakát olyan nagy lökést adott, olyan nagy sikere és mozgósító ereje volt, hogy presztízskérdéssé vált mindenfajta ilyen eseményhez a legjobb embereket megnyerni. Egyszerűen a műfaj kinőtte magát. A Varsói Plakátbiennálét viszonylag korán kitalálták, aminek bizonyára a kultúrpolitikai aspektusait is felmérték. Az autonóm plakátról Waldemar Swierzy úgy fogalmazott, hogy „a jó plakátos egyesíti a jó grafikust, fotóst, tipográfust, festőt, szobrászt.” Ezeken a tudásokon keresztül tehát univerzális embert kíván. így alakulhatott ki komoly presztízse a lengyel plakátművészeknek, akik azután iskolát teremtettek. Ok hatottak a franciákra, németekre, amerikaiakra, vagy akár a magyarokra is. Hiszen ha plakátnál nyelvről beszélünk, akkor a lengyel a világnyelv. És mi van a japánokkal? A japánok: az egy más iskola. Az 50-es évek gazdasági útkeresése mellett kulturális expanziót is indítottak. Komolyan figyelemmel kísérték az egyes művészek munkáját, egyre gyakrabban, egyre nagyobb számban vettek részt kiállításokon és bien- nálékon. De még a lengyelekre visszatérve jegyzem meg, nem is olyan régen láttam egy kimutatást, amiből az derült ki, hogy a plakáttal foglalkozó külföldi vendégprofesszorok döntő többségét a lengyelek adják. Körülbelül 100 szakemberük spriccelt szét a világba, ami fantasztikusan nagy szám. 70
