Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8. szám - Kronstein Gábor: Amíg egy lázadás formát kap (Zám Tibor: Kaparó Antal lázadása)
Amíg egy lázadás formát kap Zám Tibor: Kaparó Antal lázadása Zám Tibor (1929-1984) pályakezdő novelláit (1955-1961) tartalmazza e halála után megjelent kötet. Fájdalmas tény tizenegy évvel halála után látni egy gyűjteményben, hogyan készül fel, hogyan érlelődik kiforrott alkotóvá egy író. Találunk e válogatásban számos novellát, amelyben a szerző rátalált a hangjára. Bekerült a válogatásba három kiemelkedően teljes novella is: A Fekete fuvar, a Bűn és a Tavaszi történet. Ezek érzékeltetik igazán, hogy Zám Tiborral egy újabb ígéretes kismester érkezett meg a magyar irodalomba. Ne tekintsük bántónak e minősítést: kismester. Ez rang. Gozsdu Elek, Papp Dániel, Petelei István, Thury Zoltán, Tömörkény István, Lövik Károly, Kóbor Tamás - így vonulnak el egészen különböző példák - nevek, arcok, alakok, élmények: igazi értékek - képzeletemben. Szándékosan egy más korból összeválogatva, amelyhez Zám Tibornak legföljebb annyi köze volt, hogy ezen a szinten megörökíteni a világot: tőle is teljesítmény. Végül is a kismestert a nagyobbtól elsősorban az ábrázolás részletszerűsége választja el, s kevésbé az, milyen írói minőség az egyik és a másik. E részletszerűség tárgya sok minden lehet. Tömörkény és Móra novellisztikájában a dél-alföldi parasztember és tája belső tükrözésben jut szerephez. Esetükben joggal beszélhetünk regionalizmusról. A szű- kebb táj és társadalom elvontabban, netán ideologikusán is jelen lehet egy életműben. Ebben az értelemben érezte át és fogadta el irodalmi jelenségként az olvasó Szabó Mag- da”debreceniség”-ét. Zám Tibor e korai írásain Debrecen és Hortobágy (Zám-puszta) csak tárgyi megidé- zettségben van jelen — nem regionalizmus, nem is szellemiség formájában. Ami sajátla- gos e novellákban, az az ábrázolt problémákban s a hozzájukjkapcsolódó emberi viszonylatokban ragadható meg. Éppen az ihletés tárgyi jellege miatt gondolhatunk erősza- koltság nélkül ej kötet kapcsán egyszerre a fiatal Móriczra és a szociografikus látásmódra. Zám novellái érzékeny, sebezhető intellektust mutatnak. Ehhez az érzékenységhez hozzátartozik az író küzdelme első nemzedékben értelmiség mivoltával. Szegénységhez szokott, gondokban fogant, paraszt- és faluközeli élménykört tükröznek írásai. Zám is azokról ír általában, akiket ismer. Parasztok, paraszti múltú munkások, sovány pénz- tárcájú értelmiségiek, a hatalom legalsó rétegébe tartozó hivatalnokok mozognak történeteiben. Témaválasztása abban is hasonlít a fiatal Móriczéhoz, hogy szívesen foglalkozik fészekrakó párokkal, és elzápuló házaséletekkel. Az viszont egyéni vonás művészetében, nyilván életrajzi ihletésű motívum, hogy számára az orvos kitüntetett értelmiségi típus, a kórház pedig kitüntetett eseményszíntér. Az író ily módon az éles disszonanciák: törések és feszültségek között átformálódó vidéki alsó középosztály sorsába mélyeszti bele lelki gyökereit. Ez alapélménye. Csakúgy, mint az, hogy míg ő - és még sok más ember is - fölfelé emelkedik a forradalom jóvoltából, addig a falusi, kisvárosi társadalomra rá- kényszerített átalakulás az emberek többségét lesüllyeszti. A magyar vidék, ahogyan a diktatúra átgyúrta, megrázó élményt nyújtott reformátornak és reformáltaknak - akkor is, ha ez a kényszer nem minden egyéni sorsban torkollott egzisztenciális tragédiába. Ez az élmény beszűrődött a kötet elbeszéléseibe is. A diktatúra légköre úgy hozzátartozik e novellákhoz, mint az őszi-téli tarlóhoz a varjak. Jellegzetes novellacím: a Félelem. De az is jellemző, hogy a címadó elbeszélésben Kaparó Antal nem lázad. Szándékát - nem jegyezni államkölcsönt - összeroppantja a félelem. A kettős lélek ezért oly gyakori témája Zám novelláinak. Úgy is, mint puszta mimikri. De úgy még inkább, mint a reformátor belső vívódása, elfanyalodása, erkölcsi rosszkedve a látszat és a való felmért szembekerülése miatt. A lelki kettősség egy harmadik változata is vissza-visszatér alakjaiban. Egyik-másik novellájából a gyönge, törékeny akaratú férfiember lép elénk, ahogyan erősnek, döntésképesnek álmodja magát. Erőt és kitartást alakjai leginkább még a viszontagságok eltűrésében, a társadalmi nyomással szembefeszülő konok belső erkölcsösségben mutatnak. Nem álhtja róluk, hogy ezek a figurák mindig jó emberek, de azt igen, hogy jó 92
