Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8. szám - Kodolányi János: Boldog békeidők (Domokos Mátyás sorozata)
Műhelytitkok a közelmúltból Kodolányi János: Boldog békeidők Domokos Mátyás sorozata ^irodalmunknak nemcsak a távolabbi, de a közelmúltjában, sőt - meg merem kockáztatni - a jelenidejében is rejtőzik jónéhány ismeretlen remekmű. S ennek nemcsak a hagyományos, és már Babits Mihály által is jó néhányszor felpanaszolt, példátlan magyar közöny az oka, hanem — éppen közelmúltunkban - az a hatósági művészetpolitikai törekvés is, amely szántszándékkal zárt ki politikai okokból nem- kívánatosnak minősített alkotásokat és alkotókat a köztudatból. Mert ha már megszületésüket megakadályozni nem is tudta, mindent elkövetett, hogy legalább a kulturális propagandából való kirekesztéssel, vagyis az elhallgatással ítéljen halálra műveket és művészeket. Rendszerint eredményesen, sajnos. - Ez történt Kodolányi János „ismeretlen remekművével”, a Boldog békeidők-kel is, amelyet még 1948- ban, akarattyai házában vetett papírra, nyáron, s „pihenésképpen”, a Gilgames-regény két része közt, s ahogy egy levelében említi: a második Válasz szerkesztője, „Sárköziné édesgetésére... az Akik nem tudnak szeretni című hajdani vacakból akartam egy rövid, rendbe szedett kis írást gyúrni. Aztán nekiszabadultam, s beláttam, hogy a pécsváradi komplexusokkal le kell végre számolnom.” — A „pécsváradi komplexus”: az író fájdalmas és nehéz, szenvedésekkel teljes gyerekkora, s a regény a Zengő alján meghúzódó, félsváb-félmagyar falu „ferencjózsefi ara- nyidők”-beli mindennapjainak a rajzában önkínzó könyörtelenséggel jeleníti meg, hogyan követik el minduntalan, a sváb cselédlány, Kádi, és a házvezetőnő lányának a hálójában vergődő erdész - apja alteregoja - környezetében a Dosztojevszkij szerint létezhető legnagyobb bűnt: egy ártatlan kisgyerek kínzását, aki csak egy vizslától - Valditól - kap szeretetet. A Visszapillantó tükör-ben így vall Kodolányi a regény személyes élményanyagáról: „... ez alatt az idő alatt kellett megtanulnom a magány elviselését, az anyátlanság megszokását, az emberek kegyetlenségének, komiszságának, brutálisan elnyomó szadizmusának, hazugságainak és mérhetetlen gyűlöletének azt a kisgyermek által szinte elviselhetetlen tömegét, amit én hároméves koromtól tízéves koromig, tehát alig hét-nyolc esztendő alatt megértem, és ami engem már kicsiny fiú koromban arra késztetett, hogy az életről, a halálról, a születésről, az istenről és más efféle nagyon súlyos problémákról fél napokat is elmélkedjem, sőt gyakran még az éjszakáim nagy részét is ezzel töltöttem a sötétben.” A Boldog békeidők évekig hevert kéziratban, közben a tervezett címe is folyton változott — volt Buborék, Szivárvány, majd Mindennapi koporsó is -, majd hosszas és keserves, de nem egyszer tragikomikus fordulatokban is bővelkedő huzavonák és hercehurcák után csak 1957 februárjában jelenhetett meg a dunántúli Magvető kiadásában Pécsett. A Kossuth rádióban elhangzott műsor szerkesztett változata 75
