Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8. szám - Szekér Endre: Buda Ferenc csöndországa (A Falak könyve verseiről)

vevő falak. A remény szó elé a „kénytelen” jelzőt illeszti: nem talál más kiutat, csak a reménybe kapaszkodhat. A vers egy furcsa metaforával fejeződik be. Az idő múlása csak játszi öncsalás”, egyszer gyorsnak, máskor lassúnak érzi. S ez olyan, mint a „hideg homokból készített kalács”, vagyis ehetetlen. - HUSZONEGY ÉVEM csöndben félretettem”, — kezdi a versciklus következő darabját. Ebben a versében a költő megalázottságát érzékelteti — a tőle szokatlan - erős kifejezéssel: „ürülékemmel egyszintre aláztak.” Most nem divatszó a „semmi”, hanem valóságos helyzetét pontosan meghatározó kifejezés. Semmije sincs, nincs reménye sem, „szennyvízlelkű névleg-emberek” veszik körül, alázzák meg. Négy fal között látszat-létre kényszerítették, „szoros, szegeit korláttal” vették körül. József Attila korát a kemény „k” hangokkal érzékeltette („költőnk és kora”), Buda Ferenc is hasonló hanghatással él („kérlelhetetlen külső kényszerek.”). A befejező sor költői képe vigasztalan: „s csak légy vagyok a pókok lakomáján.” - A versciklus utolsó darabja az ÍGÉRTEK enyhítést, ha mást írok.” - mondattal kezdődik. A költőt szeretnék a börtönben „átnevelni”, „más” szóra bírni, következetes költői útjáról eltéríteni. Buda Ferenc kemény, konok ember és határozott, hű költői egyéniség. Nem keresi a börtönből való szabadulás „másfajta” lehetőségét, visszautasítja a megalkuvásra biztató kéréseket. Hiszen nagy a lehetőség, „mondván” »hajolj, s megnyílik majd a börtön.«”. A költő következetesen kitart eszményei mellett: „hitem eszményeinek / tetőtől talpig szürke rab-darócban” szolgál. Tudja, hogy nehéz az útja, bár „sajgó talppal, kiszáradt torokkal / vonszolódik”, mégis halad tovább. Elfordul a „hűtlen pásztoroktól”, hisz őt társai bátor tartása sarkallja, a „megdermedt mártírok” kézfogását nem felejti. A vers befejezése a remény és a megtisztulás képeivel old fel. — (A Falak könyvéhez tartozik az 1957-58-ban írt a Várni, az Este van, a Messzehordó, melyek megjelentek korábban a Füvek példája című verskötetében. Itt található A szó és a Könyörgés című vers, melyek a Napjaink, az Alföld folyóiratban, a Tiszta szigorúság és az Alföld antológiában láttak napvilágot.)

Buda Ferenc Falak könyve - ma már szervesen illeszkedik irodalmunk szabadságharcához, az 1956-os esztendő irodalmi alkotásaihoz. Az 1956. november 2-án megjelent, legendás hírű Irodalmi Újság élén Petőfi Sándor Ismét magyar lett a magyar című versét olvashattuk, utána Kassák Lajos A diktátor, Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán, Benjámin László Elesettek és Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét. Németh László Emelkedő nemzet, Déry Tibor Barátaim és Tamási Áron Magyar fohász című írása is ebben a forradalmi hangulatú Irodalmi Újságban jelent meg. Évtizedeket kellett várni, míg ezek az elhallgatott művek újra napvilágot láthattak a rendszerváltás után. Buda Ferenc költői életműve is így válhatott teljesebbé a Falak könyvének verseivel. Egy félreérthetetlen tényt azonban meg kell állapítanunk: nem egyszerűen a versek „tartalmi” értékeiről van szó. Buda Ferenc Falak könyve - formai szempontból is maradandó értékű verseket tartalmaz. így a „Vagyunk verebek” című verséhez hasonló, kisebb terjedelmű, tömör, „mécsesszemű reménnyel” teli, „fóldfekete fájdalommal” írt embert és kort egyszerre jellemző verseire gondolunk. Vagy hasonlóképpen értékesek a gyémánt tömörségű, eredeti stílusú verstöredékek és a dokumentumértékű, szociografikus elemekkel teli börtönbeli versciklus, melyeket cím nélkül közölt. Á versciklusban a formai fegyelem tökéletessége párosul a rabként élő költő benső világának érzékeny ábrázolásával. A Falak könyvének versei tökéletesen tükrözik Buda Ferenc költői magatartásának, erkölcsi tartásának határozott vonásait. Elutasította a „szél-hitűeket / és törvénytaposókat, ország- / futó játékosokat”. A szeretett József Attila, Nagy László és mások költői útján halad, nem felejtve, emlékeit őrizve: „Történelem, történelem- / bakancsok, lánctalpak, / gumiabroncsok lenyomata, / vérfolt a kövezeten, / levágott lópata. S romok, / romok” — írja a ’83 című versében. A Falak könyvét tar61