Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8. szám - Kántor Lajos: Volt egyszer egy Egyetem
Kántor Lajos Volt egyszer egy Egyetem ALX ol volt, hol nem volt... A történet, a kolozsvári Bolyai Egyetemé, persze csak azoknak kezdődhet így, mese-formában, akik a mából, a kilencvenes évek kiábrándító erdélyi valóságából hallgatják az egykori bolyaisták, tanárok és diákok emlékezését. Nézem a filmet, Kovács András tévéfilmjét, figyelem tanúskodásra felkért társaimat, a magabiztos kiselőadásokat, a gyakorlott nyilatkozókat - s a kérdező, kételyektől áthatott emlékezőt. Szilágyi István oknyomozó epikáját - e szinte megállíthatatlanul hömpölygő szöveg annak minősül — irigylem igazán. Az a rövidke bevágás, amelyben önmagámmal szembesülhetek, legfeljebb színezi a nagy (? mindössze tizenöt éves!) történetet, benne Szabédi László tragédiájával. Utánagondolva, hogy miért csak ennyi került be a filmbe az itt, a Mikes Kelemen utcában készült felvételből, csöppet sem csodálkozom; hiszen én (régről maradt szakmai ártalom?) a Bolyai regénye vagy drámája helyett annak kritikáját mondtam el (próbáltam elmondani), talán túl szigorúan, amikor inkább felidézni, példázni kellett volna, hogy mit veszítettünk a kolozsvári magyar egyetem megszüntetésével, 1959-ben. Hogy ne maradjak az irigykedéssel, legalább most (a Bolyai Egyetem alapításának 50. évfordulóján) mondom el a magam „hol volt, hol nem volt”-ját, múltba — a Házsongárdba - tűnt bolyaistákról, rektoroktól diák kollégákig és (mert egyszer, 1956 októbere után ő is bejött a képbe, a marianumi tanári szobába) a nyomozó tisztig. * Keresve a visszapergetésre érdemes képeket, helyzeteket, föl kell ismernem, hogy szövegemből a kritikai mozzanat továbbra sem igen maradhat ki. Mert hogyan lehet másként magyarázni, mint a kegyetlen (kritikai) emlékezet továbbélésével, hogy szinte kongott az Egyetemiek Házának előcsarnoka az ürességtől, amikor ott Takács Lajost, a Bolyai utolsó rektorát ravatalozták fel? Attól a Takács Lajostól lehetett volna búcsúzni, aki a Szőcs Gézáék által szerkesztett legendás hírű kolozsvári szamizdatban, az Ellenpontok ban közzétett, a nemzetközi jogász szakértelmével formába öntött romániai magyar helyzetjelentéssel az elsők között szólította meg a Nyugatot (nem lírai sorokban, hanem szakszerű folyamodványban), lenne szíves végre ránk is figyelni. Tömegtiltakozás is lehetett volna a diktatúra, a nemzetiségi elnyomás ellen a búcsúztatáson való részvétel - ehelyett a díszes temetéseken szokatlan, hűvös tartózkodás töltötte ki a hatalmas teret. Nem hiszem, hogy csak arról lett volna szó: a szamizdatban természetesen név nélkül közölték a romániai magyarságot a Ceausescu-korszakban ért súlyos sérelmek említett összefoglalását — az ötvenes és a hatvanas években viselt (tudományos-adminisztratív-politikai) méltóságok viszont a névhez kapcsolódtak. Takács Lajosnak, a kolozsvári román és magyar egyetem egyesítésében neki kiosztott szánalmas szerepet nyilvános tiltakozás Ötven éve alakult Kolozsváron a Bolyai Egyetem 45
