Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8. szám - Sárándi József: Egérút; Észjárás; Az ösztön anatómiája (versek)

Az ösztön anatómiája

Már nem voltál a magadé mikor kettesben ültünk a sörösüvegekkel terített konyhaasztalnál Szemedben izzott a száraz-kéj túlvilági fénye Szűz vagy-e még? - horgadt föl bennem a gond (A szüzikékkel ugyanis mindig pórul jártam: vetettem de helyettem aratni mások arattak)

És tartottunk Zsétől ki a szomszéd szobában egyetemre készülő diákját tanította Aktusunk bizony elsiettük S mint minden alkalmi szeretkezés kétesélyes volt a játszmánk: kihűl vagy lázban folytatódik a kíváncsiság Kár lett volna szorongatott helyzetünket bizonytalanra váltani Később elromlik az idő megtelnek leskelődőkkel a horhosok s aggályok fojtják el a vágyat

Ne tégy magadnak szemrehányást - én sem teszek inkább szőjük tovább fiatal történetünk

Csodálatos vagy! Nem is tudtam, hogy „ez” ilyen jó! - suttogtad lazuló önkívületben Micsoda alakok ölelhettek ha engem (ki testi dolgokban is ösztönömre hallgatok) ennyire élvezel De semmi baj hisz oly emberi a virtuozitásom

Most jön a próza - jelezted alkalomhoz illőn s tárva maradt kislánytested láttán bizony majdnem világgá csatangoltam Csakhogy én voltam a gazda Kiötöltem hát az alamizsna-kaptán távozó egykori vándor s az általa sarkig nyitva hagyott kertkapu célzatos történetét A nyitott-kapu motívumot találónak vélted s félig-értett tükörszövegemen szórakoztál a holtidőben Töltelékszavak s nem szűnő cirógatások közt jutottunk el az érdemi újra-kívánásig

Te szerelmeskedés közben is politizálsz?

Ó igen - feleletem enyhe cinizmussal a homopolitizmus ugyanis a homoszexualitáshoz hasonlít csak itt az öncél hatalmak egynemű orgazmusából fakad

Képzeletben is hányszor kiszöktünk a komlólevél-födte meggyfasátorba hol télen bokáig-érő hóban álltunk