Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8. szám - Faludy György: Öt szonett (CCXIII, CCXIX, CCXXIX, CCLXXXI., CCXC.)

Vagy tíz éve üzentem Wesselényi barátomnak: kérdezze meg, mi volna, ha hazajönnék egy napra, megnézni

apám sírját? „Lefogjuk és bezárjuk,” szólt a miniszter. „De mivel vádolja?” „Mivel vádolom? Azt majd kitaláljuk.”

(Budapest, 1990)

CCXXIX

(Változás)

Tíz éve Torontóban s New Yorkban tanakodtam barátaimmal - persze csakis az angolokkal - melyik nagyhatalom az, mely elébb összeroppan?

Reméltük: nem az USA, hanem inkább a Szovjet, s akkor, ha nem is sokkal, de valamivel jobb lesz.

Most idehaza nézek körül és kérdem: hogy lett?

Az újgazdag őrjöngő pénzszomjának nincs vége, bőrfejüek érkeznek, kiket skalpolni kéne, a maffia virágzik, a politika alja demokráciát hirdet, mialatt egymást falja,

a színházak halódnak, az irodalom csendes, a TV, mint odaát, római cirkuszt rendez, kivált, ha majd szabad lesz. Rendben vagyunk, bár későn:

a keleti helyére nyugati hülyülés jön.

(Budapest, 1991)

CCLXXXI (A boldogság titka)

Ha életem csordultig tele rosszal: boldogságom kis törmelékeit idézem fel, melyeket kintről hoztam s bennem laknak. Ez mindig felsegít.