Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Géczi János: ezer vers naplemente (versciklus)
a régi villának üdvözlet a galagonyafának vadkörtének és az atrium falának üdvözlet annak is akit félig vagy talán még jobban a mondat eltakar a kékszajkónak mely hogy ezerhétszáz évet átszárnyalt most kibiceg a falból elválasztja magát a festett kerttől a fajszi tájba átrepül csőrében a gránátalma érzékeny zöldarany gallya szemében a latin ragyogás salve a régi villának amelybe mint a testbe a lázak vagy történetbe a szelíd cselekmény a régi emberek visszajárnak annak ki ház lett Pannóniában hogy mi a sorsa eldönteni két évezred kevés rom lesz repcemező vagy futóárok amelyben hol katonák hol régészek járnak nikkelkalapácsok kopogtatják szétverik a bombavetők fürdőjének vizét a bólogató kutak sziszegve kilopják a mediterrán dél alvadt árnyékkékjét évente egyszer ha szárazvillámos a reggel a déli fal lassú zugában kikeverheti s mire megragyogtathatja a távoli dombról társzekerek fekete lovak dobogását hallja hát salve a megmaradottnak salve az itt maradónak salve 24
