Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Géczi János: ezer vers naplemente (versciklus)
83. oda-visszalépked az aszfalton a gyógyszertár előtt dong és lófrál sebporszürke bőr borítja mint a vándorok lábán a cipőt pikkelyes-foltos kopott szétjárta nekünk a napot amelybe hajnaltájt áttelepedett itt a gyógyszertár előtt az aggódás ösvényét kisétálta testet öltött értünk a városért lett unikornis látom ásító torkában maradt még valami napfény 84. mit lehet azzal kezdeni akinek a nevében örökzöld erdő suttog zöldell ha özvegyet látok az újságban amelyet ő választásilag főszerkeszt nyal hintái tangózik véle akinél elnök volt a férje azzal ünnepileg mi mást lehet ha fenyőgallyak alól közösen rínak pántlikát fonnak a fehérlósörénybe építik a nagymester mítoszát nemzeti ózonban világversenyeznek ugyan milyen szagú a ceruzája 85. szóval negyven évig gyakorolta a gőgöt az öntudatot a pálcamesteri magatartást negyven évet kellett se több-kevesebbet készülnie voltak szép- és szakírói 22
