Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 6. szám - „Ugye, ír újra?” (Domahidy András és Katona Piroska levelezése)
szab Juditnak is mestere volt (Juddy Cassab), iskolát csinált. - Nagyon érdekelt, amit a Hugenották - Protestánsokról írt. Nem ismerem Székely Jánost, igaz, nem mindig jut el hozzám az Utunk, amit kolozsvári barátaim küldenek. Boldogan hallom, hogy más is megy otthon, mint Sütő, szegény erdélyiek! Még egyszer köszönet kedvességéért, kívánok boldog ünnepeket és újesztendőt Magának, nővérének, a szennaiaknak, Borsos Bélának, - hogy nőnek az olvasók és velük a barátok! Kézcsókkal, szeretettel Andris 29-12-1980. Kedves Piroska, ne csodálkozzak, hogy megint írok, de éppen Szentestére futott be Móricz Zsigmond, az Isten áldja meg érte. Tegnap és ma elolvastam a Kivilágos ki- virradtig-ot. Kétségbeejtő könyv, magyar könyv, helyenként nagyon jól megírva, nekem egy teljesen ismeretlen világot mutat be, a falusi jegyzők, postamesterek, jószág- igazgatók világát, ezt a dzsentriskedő aligdzsentrit, kétségbeejtő majmolását egy más életformának. Nagy Péter utolsó levelében kifogásolta a Kariatidák álmában szereplő Avósokat, azt mondja, helytelenek, birgeriben és bőrkabátban lettek volna hitelesek, mert „dzsentriskedő” ország voltunk és vagyunk - Móriczból látom mennyire igaza van! De mit csináljak, írtam neki vissza, az álom az egyetlen, ami nem költött a novellában, az az enyém volt, én ilyennek álmodtam őket. Az ispán az egyetlen, az állatot szerető, meg Szűcs bácsi, a másik paraszt, akiket felismertem valóságosnak, igaznak. Mennyire nem ismertem az ún. falusi középosztályt. A regény, még időnkénti elsietettségében is nagyon jó, látszik, kellett Zsiga bácsinak a pénz és nyakán volt az új folytatás sürgőssége. Félek újra elolvasni az Úri murit, azt a megható, szatmári tájszólásban írott Boldog Embert olvasom és élvezem újra. Nagyon sok köszönet a kötetért! Különben olvasom a pomerániai történelmet, háztípusokat, a szlávok eltűnését arról a vidékről, talán az újesztendőben belekezdek a novellába, előre félek a terjedelmétől. Vidéken vagyunk, olyan eső van, mint odahaza nyáron, egyenletes, sűrű zuhogás, ilyenkor otthon a hordók megteltek esővízzel az ereszek csurgójából, az egész ház hajat mosott. Meg olvastunk mindenütt szétszórva a házban, vagy valaki elővette a kártyát és ment a kaláber, a tarokk, ha a szomszédból (falu) jöttek, a bridge. Boldog új évet és sok köszönet újra a remek kötetért. Sok kézcsókkal, hálásan Andris Kecskemét, 1981. január 14. Kedves Andris! Most nekem kell két levélre válaszolnom, mert mindkét aerogramm befutott nagy örömet okozva. Boldog vagyok, hogy Móricz időzítése ilyen pontos lett, épp odaért, amikor kellett. Látja, igazán nem nagy ajándék öt regény egy kötetben. Sose törje a fejét viszonzáson, sokkal nagyobb öröm és élmény lesz számomra, ha ideér a Kariatidák mellékterméke. Külön köszönöm, hogy képeket is mellékelt, mert számomra Bécs idegen világ, csak átutazóban néztem szét benne 68-ban. Klimt nevére csak a novellában figyeltem föl, de azóta már egy a szecesszióról szóló igen érdekes előadásban is előfordult, melyet klubunkban (Pedagógus Klub, főként nyugdíjasok) tartott egy jól felkészült főiskolai tanár, Lőrinczy Huba, aki úgy beleszeretett Kecskemét szecessziós 44
