Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 6. szám - „Ugye, ír újra?” (Domahidy András és Katona Piroska levelezése)
„Ugye, ír újra?” Domahidy András és Katona Piroska levelezése Kecskemét, 1979. december 14. M- jk.edves Domahidy András! Olyan nagy örömet és felejthetetlen élményt adott számomra az Árnyak és asszonyok elolvasása, hogy nem tudom megállni, meg kell írnom ismeretlenül is írójának. Új írót felfedezni, váratlanul remekműre bukkanni olyan öröm, amilyet Kazinczynk érzett Báróczy Erkölcsi meséinek olvasásakor, ha mi már nem is sikoltozunk föl a szép részleteknél. Szeptemberben Svájcban, Asconában voltam régi barátnőm: Keré- nyiné Magda vendégeként. 0 készítette oda az ágyam mellé az olvasandók közé ezt a kötetet is. Be kell vallanom, nem kaptam rajta. Mit írhat ez a- bármilyen jól hangzó nevű író - ott a távoli Ausztráliában, ami engem is érdekelheti De aztán, amikor beleolvastam, nem tudtam letenni. Az első oldalakon még meg-meghökkentett egy-egy szokatlan szóhasználat: nyársról kapja le a törölközőt, pást előtt áll a temetésen. Lám, idegenből fordít, gondoltam magamban, de a továbbiakban boldogan ismertem be tévedésemet, olyan szép és gazdag magyar nyelvben gyönyörködhettem, hogy az maga külön értéke a műnek. Ez a nyelvi gazdagság nem külsőség, hanem pontos nevén nevezése a fogalmaknak, dolgoknak, növényeknek és állatoknak éppúgy, mint érzéseknek, szín és hangárnyalatoknak, a való világ minden részletének. Hogy tejsűrűt ír a tejföl helyett, azt külön megtárgyaltuk Magdával. Bizony itthon élő íróink sokat tanulhatnának a messzeszakadttól! De nemcsak a nyelve, maga a regény is olyan jó, amihez fogható az Irgalom óta nem került kezembe. (Sánta Árulója és Sütő András Anyám könnyű álmot ígér-je más jellegűek). Ez a Triptichon a három nőalak körül az emberi kapcsolatoknak igen gazdag világát tárja föl az olvasó előtt modern szerkezetének szövevényével fokozatosan, egyre több oldalról világítva meg. Ezt is szoktam válaszolni, ha akinek ajánlom, megkérdi, miről is szól: az emberi kapcsolatokról. Voltaképpen a két régi barát, Jani és Berci, és az új feleség Sophie tudatába vezet be az író a belső monológokkal. Ezek a tudatok tükrözik egymást, a már csak emlékben élő Inkét és a többi múltbéli és jelenlegi szereplőt, Cristinet is. Bennük merül föl és lesz élővé a múlt. Jelen történésnek, tegnapnak és tegnapelőttnek ez az egybeolvadó elbeszélése megzavarja az idősebb olvasókat, de a hetven éven felüliek nem restellik a fáradságot, és újra elolvassák az egészet. Akkor már ők is teljességében élvezik, ha tudják, ki is volt az a Berta, akihez fogható pogácsát Sophie sohasem fog sütni. Nekem nagyon tetszett, ahogy a térbeli és időbeli áttűnések során egyre határozottabban rajzolódnak ki az alakok, múltjukkal, emlékeikkel, szándékaikkal és tetteikkel, az átélt eseményekkel, hatásokkal. Ez a sokoldalú jellemzés olyan élővé teszi az alakokat, hogy mint Márai írta egyszer Tolsztojjal kapcsolatban, hogy legszívesebben betérne Rosztov grófékhoz teára, én is szívesen körülnéznék e regény régi és új színterein. S ha már a Háború és békére gondolok, mint abban Aprakszin grófék nem jelennek meg a színen, csak emlegetik őket, itt Margaret az, akiről csak beszélnek, de maga a háttérben marad. Nem is tudom, a részletek közül mit is emeljek ki. Már az indulás mesteri, ahogy a férjhezment vénlány viszolyog férje fogkeféjének láttán. Később a két barát beszélgetése a maguk külön-külön emlékeinek beleszövésével, egymásról való gondolataik ki nem mondásával és azzal a megállapítással: „nem az esemény fontos, hanem a mese, 32
