Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 6. szám - Kabdebó Tamás: „33” (emlékezés) III. rész

kenu-hegymászás-kenu-jeep láncolatban egy hétig tartott és kétszáz kilométert ölelt fel. A kenuzás, a sebes, a sziklák közt vágtatva futó folyón „portage”, azaz átrakodások segítségével történt. Itt segítettek a helybeli törzs tagjai, valamint a partmenti fólfele-kenuzásban. Az expedíció során több vízimadarat ejtettek: Ken Lam, a kínai enterprenőr és Káté voltak a puskások, vadkacsák, vadlibák, trópusi szárcsák, vízicsibék lettek az expedíció bendőjében végző áldozatok.7

„Tizenötéves koromig apámmal vadásztam. O kitűnő lövő volt, én jó közepes. Hogy élvezte volna Dél-Amerikát, hol egyelőre még több a vad, mint az ember, és a betonutat is foltöri a fagyökér! Mikor Európába visszatértem, már csak kétszer használtam sörétes puskámat: egyszer a déli angol tengerparton szalonkáztam és utoljára, Írországban, fácánra vadásztam. Itt történt később, hogy könyvtárigazgatásom második évében felkeresett az egyetem gondnoka és megkért, lőnék-e ki egypár nyulat a College 110 holdas parkjában, mert a tapsifulesek elpusztítják csemetefáit. Már-már készen lettem volna a hajnali vadászatra, amikor barátom, megneszelvén mi van történendőben, keserves sírásra fakadt. Ekkor elhatároztam, hogy soha többé nem vadászom, mert immáron betelt a madáchi jóslat: A földön több az ember, mint a fóka (és alighanem több, mint a nyúl).”

Guyana miniszterelnökének, (kiderült) külön elképzelése volt a Nemzeti könyvtáralapítást illetően. Egy nap, nagy bulira hívta meg a város (az ország) előkelőségeit, a követek, az egyetemi, városi főnökök, a megyefőnökök és a nagyvállalatok képviselőt. Némi evés és ivás után, a terem ajtajait bezárták, Forbes Burnham a mikrofonhoz lépett és név szerint szólította a hallgatóságot: adakozzanak a nemzeti könyvtárra! Olyan volt ez, mint egy békebeli népdemokratikus békekölcsön jegyzés. Az „ajánlók” neve után egy nagykönyvbe bevezették az ajánlott összegeket és az „önkéntes” bevéste aláírását a könyv egy rubrikájába. Mikor Káté-t szólították, ő szó nélkül a mikrofonhoz lépett: „Miniszterelnök úr, hölgyeim és uraim! Én, amikor idejöttem, eladtam autómat és annak árát az egyetemi könyvtárépület javára adtam. Több pénzem nincsen.” Ezzel aztán, idő előtt, be is fejeződött a kampány. A terem ajtajai kinyíltak, a menekvők hősünket csendben éltették.

Hazaindulás előtt még rendezni kellett az adóügyeket is. Kabdebóék purple hart („lila szarvas”) kőkeményfából összeácsoltattak egy 2x2 méteres óriásládát, ebbe belerakták legfontosabb dolgaikat, minden más holmijukat eladták. Protagonis- tánk ebben az utolsó évben, lóháton járt egyetemre. Megérkezvén, Harry nevű hátaslovát hosszú pányvára eresztette, a kötél másik végét a könyvtár egyik oszlopához kötötte. Az utolsó munkanap után kilovagolt Harry hátán, az egyik cukornád-ültetvényre és a lovat eladta, illetve átadta John barátjának, az angol igazgatónak. Mivel elvileg ezt a pénzt nem lehetett volna adózás nélkül kivinni, fölkereste az adóhivatal helyettes vezetőjét, kinek szexappeales néger neje, szakreferens volt az egyetemi könyvtárban. Az adófőnök szó nélkül bepecsételte a „nihil obs- tat” helybeli megfelelőjét.

1972 augusztusában indult, száz utasával, utolsó személyjárati útjára, a 13.500 tonnás Oranje Nassau. Kabdebó Tamás húsz apró aranyékszert vitt a zsebében, közvetlen családjának és távolabbi rokonainak. Mikor három héttel később Rotter7. Lábát is lőttek. Ez a nyálhoz hasonlatos kis rágcsáló a szavannákon él és csak éjjel jön elő vackából. „Aki forrásvizet ivott és lábahúst evett, az visszajön Guyanába”, tartja a helybeli közmondás. Az indiánok háziállatként tartanak egy disznó nagyságú rágcsálót, a megszelídíthető capibarát. Ennek a húsa is finom, a krokodilhús viszont rágós.

22