Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5. szám - Elek Tibor: "Ugyanannak a drámának a részesei voltunk valamennyien" (Tóth László: Elfeledett évek)
utalva lényeglátóan állapítja meg: „Más-más helyszínen más-más figurákkal körülvéve ugyanannak a drámának a részesei voltunk valamennyien.” Azt is fölismeri, hogy ezekben az ügyekben nem elsősorban a kisebbségi magyar irodalmak fiataljaiként váltak a többségi nemzet céltábláivá, hanem az akkori hatalom szándékaival szembenálló, egyre tudatosabban ellenzéki magatartás, szerep megformálóiként. Nem véletlen, hogy később a nyolcvanas évek végi átalakulás élharcosaivá Szlovákiában például éppen ezen nemzedék tagjai váltak, ahogy már láthattuk a Csehszlovákiai (magyar) változások című összeállításból, és amint hangsúlyozza Tóth a függelék második darabjában (Szembenézés, avagy még egyszer a nyolcvanas évekről). Ez az írás reflexiókat közöl az ismert író, Rácz Olivér vitairatára, aki a hetvenes-nyolcvanas években a csehszlovákiai magyar irodalmi (kulturális) élet egyik „foembere”, „főkorifeusa” volt, s aki, több esetben találva érezve magát az esszé és a napló által, megkérdőjelezte az abban foglaltakat. Tóth László tételes válasza még kíméletlenebbül leplezi le a korabeli levegőtlen viszonyokat, s benne a ráczolivérek szerepét, mint az 1983-as még önmaga előtt is óvatosan fogalmazó (mert házkutatásoktól is tartó) naplója. A „belső történelem”, „a megélt történelem” olyan fontos írásbeli dokumentumait teremtette meg ismét a szerző a függelék mindkét szövegével, amelyek az 1968 utáni csehszlovákiai magyar történelem kutatói számára éppolyan mellőzhetetlen források lesznek, mint a hontalanság éveinek teljes megértéséhez nélkülözhetetlen, általa feltárt, magánnaplók, levelek, memorandumok. Tóth László Elfeledett évek című, idehaza alig-alig észrevett és méltatott könyvének műfaját lehetetlen meghatározni, formailag olyannyira elegyes írásokat tartalmaz; az irodalomtörténeti tanulmányoktól az írói arcképeken, esszéisztikus pályaképeken, szakszerű irodalomkritikákon, feljegyzéseken, interjúkon keresztül a naplótöredékekig és vitairatig az írásműtípusok gazdag skáláját vonultatja föl. Olyan az egész kötet, mint egy óriási szövegmontázs, amelyből ugyanakkor jól és át- élhetően körvonalazódnak az 1945 utáni csehszlovákiai magyar történelem, művelődés- és irodalomtörténet sorsfordító időszakai. S hogy a megjelenítés hitelességéhez kétség sem férhet, az köszönhető az írások mögött álló személyiség tárgyilagos tényfeltáró és igazságkereső szenvedélye mellett őszinte vallomásosságának is. % < 1 112
