Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5. szám - Elek Tibor: "Ugyanannak a drámának a részesei voltunk valamennyien" (Tóth László: Elfeledett évek)
Duna-hídon tartózkodna, illetve „közlekedne” most már, amiről oly meghitten szól, mint élete egyik meghatározó színteréről, a Pillantás - a hídról című írásában. S bár ő illő szerénységgel kerüli a híd kínálkozó jelképes, metaforikus vonatkoztatási lehetőségeit, kötete olvasója számára az egy kissé mégiscsak a szerző sorsának szimbólumává válik. Olyan híddá, „Melyről ugyanúgy az életre látni, mint ama brooklyniről.” — ahogy maga is írja. S nemcsak a szerzőjére, illetve a híd két oldalán zajló életre, de az egész kelet-közép-európai térségére, hiszen Tóth László írásaiban a szlovákiai magyarság múlt és jelenbeli eseményei, hősei a tágabb régió jellegzetes vonásait is magukon viselik. Némi emelkedettséggel úgy is fogalmazhatnánk, hogy a kötetben a közép-európai pokoljárás lehetséges változatai körvonalazódnak. A fentiek után nem csodálkozhatunk azon, hogy az az író, aki „egyedül csak Csehszlovákiában érzi igazán otthon magát”, a „bársonyos forradalom” napjaiban is otthon tartózkodik, és kezdetben aktívabban (például a Független Magyar Kezdeményezés egyik létrehozójaként), később már inkább csak szemlélőként, a „rezdülések, mozdulások” figyelőjeként maga is részese az eseményeknek. A Csehszlovákiai (magyar) változásokra című összeállítása fontos forrásává válhat még az utókor történészeinek is, mert benne nemcsak személyes élményeit rögzíti a szerző, de idéz újságírók által hozzá írott magánlevelekből, politikai dokumentumokból, újságcikkekből, közli a Dobos Lászlóval, Huncik (Somos) Péterrel, Tóth Károllyal készült saját interjúit, illetve a Varga Sándorral, Duray Miklóssal, Szigeti Lászlóval mások által készített interjúk részleteit. A közép-európai, így a csehszlovákiai (magyar) változások lényegét a már idézett, Mórocz Károly által készített inteijúban úgy foglalja össze, hogy a „gettóország gettólakói” az előző évtizedek neosztálinista totalitarizmusa, uniformizálása után „végre újrarajzolhatták arcuk időközben lekopott, elmosódott vonásait. A személyiség integritása és az identitástudat hál’ istennek Közép-Európában is visszakapta eredeti jelentését, súlyát.” A politikai változások következtében azonban nemcsak az egyéni azonosságtudat került előtérbe, hanem a tágabb kollektívumé, a nemzeti közösségeké is. Egy litván hungarológus hölgy leveléhez és Mircea Dinescu egy Kecskeméten elhangzott beszédéhez kapcsolódóan fogalmazza meg Tóth László a térség népeinek egyik legfontosabb közös problémáját:,Ahhoz azonban, hogy a jelenünket egyáltalán meglelhessük, s hogy újra szinkronba kerülhessünk önmagunkkal, előbb a múltunkat kell(ene) megtalálnunk, előbb a múltunkkal kell(ene) tisztába jönnünk. Egyetlen szóba sűrítve: önmagunkkal... a jövendő Európába egyedül a múltunkon - önmagunk vállalásán keresztül vezet az út” (Pesti napló -Ásta levele; azonosságok a változásban). Dobos László Földönfutók című regényének újraolvasá- sa pedig Illyés Gyula már-már szállóigévé vált mondatait juttatja eszébe („A múltat is teremteni kell. Egy korszak attól lesz múlt, hogy megírják... A rosszul elrendezett, rosszul megírt múlt föltárnád, visszajár, állandóan zavarja az embert”), s azt, hogy „Csehszlovákiában nem tanítják a csehszlovákiai magyarság történelmét. Magyarországon sem.” (Egy nemzetiségi regény időszerűtlensége). Azt hiszem, ezek a felismerések a legfőbb motiválói Tóth László irodalom-, művelődés-, sajtótörténészi, publicisztikai tevékenységének, az Elfeledett években is körvonalazódott szellemi magatartásának. Véleménye szerint a (cseh)szlovákiai magyarság köreiben tapasztalható „önszemléleti, önismereti és önazonosságtudati zavarok gyökerei” a népcsoport második világháború utáni üldöztetésének, jogfosztottságának 1945-49 közé eső éveibe (Janics Kálmán klasszikussá vált köteteimét kölcsönvéve), a hontalanság éveibe nyúlnak vissza. Nem véletlen hát, hogy könyvének Negyedik út fejezetcím alatti első felében — amely a Párhuzamok, kitérők című 1991-es kötete közvetlen folytatásának, részbeni (két-három tanulmány erejéig) ismétlésének tekinthető - maga is ezen időszak 109
