Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5. szám - Harmat Pál: Óvás az amerikai élet veszélyeitől
Harmat Pál Óvás az amerikai élet veszélyeitől A budapesti dr. Ferenczi szükségesnek látja a neurotikusok pszichoanalitikus kezelését A XXz amerikai élet megterhelő, hogy az embereket természetszerűen neurózisba hajtja, mondta dr. Ferenczi Sándor budapesti pszichoanalitikus, aki több mint nyolchónapos előadó-kőrút után szerdán hajón visszaindult Európába. Azt mondta, hogy az amerikaiaknak valami javító tényező után kell nézniük. Élénk sporttevékenységet látott itt, de ez nem elég, mondta, és az embereknek arra van szükségük, hogy a pszichoanalízis révén jöjjenek rendbe. Dr. Ferenczi sok éve a bécsi dr. Sigmund Freud munkatársa, akivel tizenhét évvel ezelőtt meglátogatta az Egyesült Államokat. Most ötven előadást tartott és emellett kiképzett számos pszichoanalitikust. „Sok év után tértem vissza”, mondta, „és azt találtam, hogy a pszichoanalízis iránti érdeklődés sokkal nagyobb, mint Európában, de azt is, hogy ez az érdeklődés némileg felszínes, és hogy a pszichoanalízis mélyebb oldalát némileg elhanyagolják. Arra törekedtem, hogy - miközben a pszichoanalízis megalapozásán fáradoztam - az európai típusú pszichoanalízis megtanítására összpontosítsak.” Ami a nem-orvosi pszichoanalízis művelését illeti, Ferenczi egy újabb keletű bécsi esetre hivatkozott, amelynek során dr. Freud meggyőzött egy bíróságot, hogy ennek a tudománynak sajátos jelentősége van, amelyik megegyezik az orvostudományéval. „A pszichoanalitikus orvosok száma túl kicsi”, folytatta dr. Ferenczi, „és kötelességeik általában túlságosan szerteágazóak ahhoz, hogy mindnyájuknak lehetővé tegyék: olyan mértékben szenteljék magukat a pszichoanalízis tanulmányozásának és alkalmazásának, amely ténylegesen kimerítené ennek az új tudománynak a gyógyítási lehetőségeit.” „Csak ahhoz pszichoanalitikusok egész hadseregére lenne szükség, hogy kezeljék az összes úgynevezett nevelhetetlen gyereket, akiknek szenvedései és gyarlóságai a jövendő nemzedék számára komoly veszélyt jelentenek. Nagyszámú pszichoanaliti- kusra lenne szükség, hogy ellássa azokat az eseteket, akiket a büntetőintézetek és az őrültekházai kínálnak, és akiknél a fegyintézeteket fel kell váltani szanatóriumokkal.” „A bűnözők pszichoanalitikus alapon történő gyógykezelése szememben jelenleg legjelentősebb feladatunknak látszik. Egy másik, talán kevésbé sürgős ügy annak a sok-sok ezer embernek a pszichológiai újraalkalmazkodása, akiknek erre a családjukkal, a foglalkozásukkal és a társadalommal fenntartott kapcsolatukban szükségük van. Ez hatalmas területet nyit meg az analitkusan kiképzett szociális gondozók számára.” New Yort Times, 1927. június 5. Harmat Pál fordítása 94