Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5. szám - Az Eötvös Kollégium centerániumára - Fodor András: A továbbélő Eötvös Kollégium

szín alatt mindjárt előbukkan a régi német város...” „Nem csoda, ha ebben a nagy német világban borzasztó vágyakozás fogott el bennünket az igazi Magyarország iránt, mely Pesten sehol sem volt található, mert Pesten úgyszólván a német volt a zene hivatalos nyelve.” Kodály Párizsba vonzódása éppoly érthető tehát, mint később a nála pár évvel fia­talabb ifjabb Kuncz Aladáré. Ám kevésbé ismert, hangoztatott az Eötvös Collegium létrehozásának egyik legfontosabb eredeti célkitűzése, hogy mindenekelőtt kiváló­an képzett középiskolai tanárokat adjon a kulturális önismeret dolgában oly elma­radott országnak. Eötvös Loránd, ki a Vallás- és Közoktatási tárcáról való lemondás után haláláig, 1919-ig vállaja az Eötvös Collegium kurátorságát, miniszter utódja, Wlassics Gyula kérésére hét nyomtatott oldalnyi terjedelemben fejti ki véleményét a tanárképzés fontosságáról. Amikor 1896. június 24-én, a helyes egyetemi tanár­képzés hármas feladatát összegzi, tulajdonképpen már azt a modellt veszi alapul, mely a mindössze egy éve működő Eötvös Collegiumban kipróbáltatott. „Be kell ve­zetnie a tanulót a tudományos tanulás módjába; el kell őt a tudomány rendszeres tárgyalásával igazítania a tudomány egész terén; és csak ezek után és alapján ve­zetheti be a részletes kutatások legbelsőbb műhelyébe.” O maga fűzi hozzá tételei­hez: „Abban a szerencsés helyzetben vagyunk... , hogy ily tanárképző-intézetnek már nem kell szükségességét, vagy lehetőségét bizonyítani, mert kicsiny méretben már megvan a B. E. J. C. -ben!” (Báró Eötvös József Collegiumban. F. A.) A további­akban a vezető szaktanárok szaporításának fontosságát fejtegeti. Mindezek alapján már a saját felvételi rendszerrel, külön tanári karral, 1911-től pedig a Gellért-hegy oldalában, 70-80 növendékkel működő intézményre kell gondolnunk. Kívánatos tehát újra és újra megállapítani, hogy a magyar Ecole Normal eredeti­leg nem az elitképzés fellegvára volt. Bár a kedvező körülmények, a szigorú váloga­tás, az egyetemtől való függetlenedés, az olcsó ellátás, a szabad tájékozódás, a saját könyvtár, a kínálkozó hasznos kapcsolatokkal teremtődő önálló szellemi életforma esélyei mindinkább a kitűnőek iskolájává teszik, a házon belül mindvégig megma­radt a jó tudós és a jó tanár, a produktív kutató és a maga körüli szellemi érdeklő­dést tovább sugárzó misszionárius-pedagógus értékegyensúlya. Amikor az 1947-es tanévnyitó ünnepségre nekünk, gólyáknak kellett borítékokra írnunk az invitálan­dó volt kollégisták nevét, meglepetve láttuk, hogy az intézmény sokat emlegetett büszkeségei, illusztris személyei és a jó vidéki és pesti pedagógusok aránya szinte egyenlő. Időközben kiderült, hogy e Gellért-hegyi kollégiumban képzett tanár urak nemcsak saját maguknak szereznek hírnevet, iskolájuk rangját, minőségét is eme­lik. Hirtelen ráébredtem, hogy az utamra bocsájtó kaposvári fiúgimnáziumban öt volt kollégista tanárt ismerhettem. Egyikük szótárt szerkesztett, másik latin nyelv­könyvet írt, a harmadik Kodály figyelmét is fölkeltő vokális kultúrát teremtett a so­mogyi székvárosban. Netán részük volt abban, hogy egykori iskolámat ma is az or­szág tíz legjobb középiskolája közt emlegetik. A vidéki gimnáziumokból kollégiumi nevelődés után visszakerült, vagy alma méterükkel más módon kapcsolatban ma­radt elszármazottak tulajdonképpen a Collegium szellemi részvényesei, erkölcsi fönntartói lettek, valahogy úgy mint például a debreceni Kollégium partikulákba került növendékei, akik mindig is egyik fő feladatuknak tekintették, hogy kollégiu­muk felé egyengessék a legtehetségesebb tanítványok útját. Természetesen az országos és korszakos jelentőségű kiválóságok is nemegyszer így emelődtek ki az ismeretlenségből. Aki elmélyültebben tanulmányozza az 1950- ig működött eredeti intézmény kb. 1100 tagot számláló növendéknévsorát, a név melletti fölvételi év dátumával, ugyancsak meglepődhet, évtizedről évtizedre mi­lyen egyenletes nívójú a budai kollégiumból kikerülők rendje. Oldalak telnének be a máig emlékezetesek névsorával. Kísérletképpen írjunk egymás mellé csupán ötször 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom