Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Litván György: "Egy gondolkodó Szöged városából" (Lengyel András: Utak és csapdák)
Litván György „Egy gondolkodó - Szöged városából” Lengyel András: Utak és csapdák M Jé zzel a címmel írt előszót Ilia Mihály Lengyel András tanulmányainak egyik előző kötetéhez. Azóta Lengyel többszörösen beigazolta az élesszemű szerkesztő és kritikus megelőlegezett magas véleményét. Öt éven belül megjelent három tanulmánykötete alapján valóban elmondható, hogy az alföldi város Móra Ferencről elnevezett múzeumából egy imponálóan szorgalmas filológusba oltott, komoly, megbízható és érdekes gondolkodó kíséri figyelemmel s helyezi új megvilágításba századunk szellemi és kulturális mozgásait. Erejét az adja, hogy miközben fáradhatatlan olvasó - mindent elolvasott és tud, amit kedvenc és változatos témáiról valaha írtak -, ezt a nem mindennapi ismeretanyagot új eredményekre is képes mozgósítani. Egy másik korábbi kötetének előszavában világosan megmondja, hogy a nagy áttekintést nyújtó monográfiák századunk művelődéstörténetéről, noha ilyenekre lenne szükség, egyelőre nem teremtődtek meg. Felületesen szintetizáló kvázi-mo- nográfiákat írni viszont, mint mondja, alkata nem engedi. Inkább az alapkutatást választotta, s mint írja, előszeretettel foglalkozott „olyan irodalom- és művelődéstörténeti személyiségekkel és jelenségekkel, akik s amelyek - értéküktől függetlenül - saját korukban valamiképpen peremen voltak, marginális pozícióban bontakoztak ki”. Valóban: vérbeli filológusként tud elmélyedni a részletekben, de a margináliákból is mindig meg tudja találni az utat a lényegeshez. Ez a képessége megmutatkozott már a két említett előző kötetben is (Útkeresések. Irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. Magvető, 1990, és Törésvonalak. Tanulmányok az 1919 utáni negyedszázad művelődéstörténetéhez. Tekintet Könyvek, 1990.) Egyik központi témájuk a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, s ez a téma azután kiágazik Illyés Gyula, Féja Géza, Reitzer Béla és a fiatal Bibó István felé is. A témák másik köre: a két háború közti magyar liberális irányzatok, csoportok és orgánumok. A Szép Szó gárdája: K. Havas Géza, Gáspár Zoltán küzdelmei és szellemi útkeresése; Ignotus Pál levelei Fülep Lajoshoz a népi-urbánus vita kezdeti szakaszában; s persze József Attila-problémák, többféle megközelítésben, egyebek közt az egykori - és szinte teljesen elfeledett - Balogh Vilma-féle irodalmi szalonhoz és a Kékmadár című folyóirathoz fűződő kapcsolatai felől. Végül a harmadik terület a művelődéstörténet, valamint a külföldi kulturális kapcsolatok. Dokumentált tanulmány a Mentor könyvkereskedés kultúra-szervező és teijesztő tevékenységéről, szép portré Venczel Józsefről, a Gusti-tanítvány erdélyi szociológusról, ismertetés Buday György és Thomas Mann levelezéséről. Már ezek a korábbi írások is túlmutatnak önmagukon és közvetlen témájukon. Az újabbak már átfogják magyar századunk csaknem egész szellemi horizontját, s témáik is - jóllehet kiindulópontjuk nem egyszer továbbra is „marginális” - mindinkább centrálisak. Az „Utak és csapdák” című újabb Irodalom- és művelődéstörténeti 87
