Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Kalóz Edit: Mutatványok; Nektek; Melancholia; A szürke herceg monológja a karnevál végén; Hajnali sziluett; A szürke herceg útja hazafelé (versek)
A szürke herceg monológja a karnevál végén Nézd, végre repülünk! Templomok, tornyok, hangok, harangok. Magasabbra közelítve beleolvadunk a felhőkbe, a fénybe. Az ott a tenger! Szabálytalan partvonal, sziklák, alakok fehér lepelben. Az ott a tenger... hullámok, maszkok a vízen, égő gyertyák áldozatképpen. Hajnali sziluett Amikor volt-idők szomorúsága roskad rám, rég elszállt hangok zengenek vissza, képek mozaikjai villannak szemem előtt, egymásba tűnő kísértet-árnyak hívnak, valami elgyengít, összetör egy végtelen pillanatra. — Aztán mégis minden megpihen, lecsendesül: ezen a hajnali órán hasonlítok a mindenségben tanyázó távol-magamra. Kibomlik alakom a ködből, belép a derengésbe. Lassan levetem elrejtő kalapom, lepel-köpenyem, s az ég-világ bársonypalástja borul vállaimra.
