Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Márton László: Az ígérgető (jelenet)
NÍLUS: Milyen szép koronát hoztam! Ez nem lesz egyhamar rozsdás! Igaz, ráfér egy kis mosdás, De beiről megaranyoztam. Sajnos, palást nem akadt, Ám e szép kötényt találtam Egy hentescégér alatt, Ahol finom volt a hurka. Úgy siettem, szinte szálltam!- Ki ez a bozontos úrka? ROMUALD: Ez nem úr, inkább csak ursus. NÍLUS: Kezdődik a medvekurzus? (A Medve legyint, és kicammog.) Láttad? Gúnyosan legyintett, Önmagát jól kifejezte! ROMUÁLD: Tévedsz! A föld fele intett, Egyértelműen jelezte, Hogy gazdánk a föld alá bújt; Onnan kerítsük elő! NÍLUS: Drótoztasd meg koponyádat, Mert szétveti a velő! ROMUÁLD: Én nem szidom az anyádat, Hanem ások; s ha találok Egy fejbúbot, vagy egy lábujjt, Akkor majd elébed állok. (Ásni kezd.) NÍLUS: Szépen ásol! Kérlek, áss még! ROMUÁLD: Sajnos, itt a felvonásvég. (Függöny) BUDAPEST. 1932 Dedikáció a Külvárosi éj (1932) című kötetben 15
