Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Kovács István: Hontalanok szövetsége (Várallyay Gyula: „Tanulmányúton”. Az emigráns magyar diákmozgalom 1956 után)
dárista magyar állam elzárkózását jelentette azoktól, akikről voltaképpeni véleményét a később kormányszóvivőként ismert Bányász Rezső fogalmazta meg a „ Lélekkufárok” című írásában: „A legbefolyásosabb ellenforradalmi ifjúsági szervezet az úgynevezett Szabad Magyar Egyetemisták Szövetsége (ME- FESZ), amelyet főleg amerikai támogatással Svájcban alakítottak meg... Vezetőik kivétel nélkül szélsőséges nacionalista, soviniszta ellenforradalmi elemek... A Nyugatra disszidált magyar fiatalok között szép számmal akadtak fasisztabarát burzsoácsemeték, délceg aranyifjak, az eszpresszók törzsvendégei, „nehéz”-fiúk, „könnyű”-lánykák, gyilkos lincslovagok, egykori cserkészek és kongre- ganisták.” Azóta kiderült, hogy a „fasisztabarát bur- zsoácsemetékkel, délceg aranyi íjakkal, az eszpresszók törzsvendégeivel” stb. nincs szégyenkeznivalója a hazának. Azokra pedig, akik az idézetthez hasonló véleménnyel voltak, ki emlékszik már? A „Tanulmányúton” szerzőjének egyik őse, Várallyay Dániel 1681-ben leideni — pontosabban: leydai - diák volt. A németalföldi magyar diákok életét és történetét Prágay Dezső kutatta. Az első ösztönzést az emigráns magyar diákmozgalom históriájának megírásához Várallyai Gyula tőlük kapta. Könyve példamutató összegzése egy hányatott sorsú ország idegenben szívós munkával révbejutott, hazájáért mindig tenni akaró és cselekvő nemzedék történetének. Mesebeli kívánságként csak annyit: történetük immáron az idehaza is révbe jutható nemzedékek históriájában folytatódjék. (Századvég Kiadó - 56-os Intézet, 1993.) Kovács István Nagyanyám virága 109
