Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 3. szám - Kovács István: Hontalanok szövetsége (Várallyay Gyula: „Tanulmányúton”. Az emigráns magyar diákmozgalom 1956 után)

kény az emigráció kollektív jóhíre, tisztessége. Mennyi kudarccal, egyéni meghasonlás- sal, esetenként árulással kellett a polarizálódó Kossuth-emigrációnak is küzdenie. A kényszerűen önkéntes számkivetettség mindennapi keserűsége, az óriási energiákat elszívó cselekvés hatástalansága, esetenkénti eredményességének illékonysága, a sebzett lélek prizmáján át mindig többszörösének látszó kudarc, a befogadók kezdeti lelkesedését felváltó közöny vagy ellenségesség, az idomulás kényelmességének és a tettrekész- séggel tüntető elkülönülésnek a dillemája alattomosan kikezdi az emigrációs lét örvényébe kerülő egyént és közösséget egyaránt.

Ezért nevezhető csodának az 1957. június 1-én Liechtensteinben alapított emigráns diákszövetség, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egyesületeinek Szövetsége - (amelynek rövidítése nem véletlenül rímelt az 1956. október 16-án Szegeden megalakult MEFESZ-re) tíz esztendő tevékenysége. A Szövetséget a világ különféle diákszervezetei, föderációi angol nevén - United Federation of Hungarian Students, azaz UFHS - ismerték. A tizennégy magyar tagszövetség által alapított központi szervezetet a parancsoló szükség hozta létre: biztosítani kellett a nyugatra menekült 8.000 főiskolás és egyetemista számára a továbbtanulási lehetőséget, ösztöndíjat kellett szerezni nekik, s ehhez elkerülhetetlen volt a számontartásuk, egybefogásuk.

Az UFHS/MEFESZ-nek három fő szerve volt: az évente rendezett közgyűlés, az elnökség és a nemzetközi titkárság. A mindig Európában tartott közgyűlésekre a különböző tagszövetségek küldték delegáltjaikat, akik, ha az ellenőrök mandátumukat rendben találták, hozzászólási és szavazati joggal rendelkeztek. A közgyűlés évente választott elnököt és titkárságot, „akik az ügyeket vitték a két közgyűlés közötti időben.”

1959 októberében a donauschingeni közgyűlésen Várallyay Gyulát választották meg a Szövetség elnökévé, aki ekkor az Egyesült Államokban a Harvard Egyetemen tanult. A választás a tanulmányok egy évig tartó felfüggesztését és az elnök Európába költözését jelentette, mivel az UFHS/MEFESZ székhelye mindig Genf volt.

Várallyayt huszonkét évesen tüntette ki honfitársa megtisztelő bizalma. Nyíregyházán született, útja az itteni Kossuth Gimnáziumból vezetett a budapesti Műegyetemre, onnan pedig egy év múltán - rövid nyugateurópai tartózkodás után - az Egyesült Államokba. 1957 őszén itt lett némi szerencsével a Harvard Egyetem diákja. Elnöki megbízatásának lejárta utam is ugyanitt folytatta tanulmányait. Az őt felvételiztető fiatal tanárhoz, Zbigniew Brzezinskihez azóta is baráti szálak fűzik.

A családi hagyományok erőtere - a dédapa a 9. vörössipkás zászlóalj hadnagya volt - és az útjára bocsátó alma mater lelki-intellektuális útravalója s Krúdy szellemi közelsége határozta meg a „nagyvilág magyar vándorának” mindenkori útirányát: az idegen pátriákban is otthonra lelve az 1956-os forradalom emlékéhez híven szolgálni a hazát. E fennkölt elkötelezettséget Várallyay élete hitelesíti.

Ezen íratlan parancsnak engedelmeskedve munkálkodott, mint a UFHS/MEFESZ elnöke, s ez ösztökélte arra is, hogy a szövetség történetének, működésének kései krónikása legyen. Az eseményekben résztvevőnek jóval könnyebb riporternek lenni, mint történetírónak, főleg, ha nem szakmabéli az ember. De ha még az is lenne... Kortársaival, barátaival, avagy ellenségeivel, azaz az általa feltárt és megörökített események résztvevőivel mindenképpen szembe kell néznie... És tudjuk, ugyanazt az eseményt mindenki másként élte át, legalábbis másként látja és értékeli emlékezetének és emlékeinek torzító prizmáján át. Az számít sikernek ilyen esetben, ha a krónikás se dicséretet, se szemrehányást nem kap.

Várallyay tisztában van vele, hogy a forrásokat hitelesen megszólaltatni nem köny- nyebb, mint azok szereplőit. De anyagának jellegéből következően a szerző alapkutatásainak fontos részét képezik a szembesítések, az élőszó- és levélbeszámolók. A Váraly- lyay által átnézett részfeldolgozásoknak, jegyzőkönyveknek, nyomtatott dokumentumoknak, idevágó publikációknak a kortársak vallomásai alkotják hitelesítő kötőanyagát. Ezek feldolgozásával tett a magyar politika- és művelődéstörténet asztalára értékes monográfiát, amelyből egyébként plasztikusan kirajzolódik, hogy miért lett az 1956-os magyar emigráció szállóigeszerűen tisztességes és színvonalas, s e meghatározó tulajdonságjegyekben egészséges.

Az 1956-ban „kitántorított” kétszázezer embernek, a jelzett évszámmal meggyűrűzött közösségnek viszonylat nagy aránya volt diplomás, egyetemista vagy főiskolás. De még a középiskolások száma is megközelítet107